Spirit2

bel_corma•  2021. július 22. 12:00

Beszélgetés egy materialistával

- A halálközeli élmények nem bizonyítják a túlvilág létezését! - érvelt Ágoston indulatosan. - Orvosi vizsgálatok igazolták azt, hogy ilyen esetekben egy DMT nevű anyag szabadul fel az agyban, mely az ilyesfajta látomásokért felelős. 


- Nagyszerű elmélet - nyugtáztam a véleményét - ,egyetlen apró probléma van csak vele. Ha valóban így lenne, akkor minden, a klinikai halál állapotából visszatérő ember másfajta élményekről számolna be. Lenne, aki gyermekkorának boldog pillanatait élné át, más pedig pedig egy trópusi tengerparton múlatná az időt. Egyesek talán egy virágos réten pihennének, - mindenki a tudatalattijában megbúvó, számára idillikus környezetet vetítené ki önmaga számára, hogy ezáltal megkönnyítse saját elmúlásának a folyamatát. Ezzel szemben ezek a megélések nagyon is egységes képet mutatnak. A legtöbb túlélő beszámol a "testen kívüliség" érzéséről, a sokat emlegetett "fény-alagút" élményről, illetve a korábban elhunyt hozzátartzóikkal való találkozásukról. 


- Szerintem, ezek csak képzelgések. Valójában az anyag, vagyis az agy teremti meg a tudatot és a fizika test halála után már a tudatosság sem létezhet tovább... 


Rögtön láttam azt, hogy Ágoston "magas labdát" adott nekem és elégedetten felsóhajtottam: 


Dokumentált esetek bizonyítják azt, hogy az egyén öntudata és a tapasztalás képessége is tovább működik a klinikai halál állapotában. Utólag vissza igazolhatóak voltak olyan esetek, amikor az újraélesztett beteg térben és akár időben is, a saját testétől függetlenül érzékelt különböző történéseket. Ilyen eset volt pl. az, amikor a kórház egy másik emeletén, az orvosi szobában "látta" a gyógyszeres szekrény mögé becsúszott, sárga fejű, injekciós tűket. Voltak még egyéb, utólagosan leellenőrzött esetek is, de ezekre most nem térnék ki részletesen. 


Vita partnerem most némaságba burkolózott és igyekezett gondolatban összeszedni érveinek maradékát. Éreztem azt, hogy talán nem győzhetem le őt ebben a hipotetikus kérdésben, de abban biztos voltam, hogy veszíteni sem fogok vele szemben. Végül csak sikerült megszólalnia: 


- Milyen bizonyítékaid vannak a túlvilág létezésére? Egyáltalán, a tudományos vizsgálati módszerek eddig miért nem tudták hitelt érdemlően igazolni ezeknek a "magasabb dimenzióknak" a létjogosultságát? 


Nagyot sóhajtottam mielőtt belevágtam a mondandómba: 


- A tudósok egoista módon elvárják azt, hogy a teremtés majd az általuk kitalált bizonyítási rendszerhez fog igazodni. Mi emberek csak részei vagyunk egy sokkalta nagyobb létezőnek és a rész sohasem képes irányítani illetve megérteni az egységes egészet. Viszont, én is feltették neked egy kérdést! Te milyen bizonyítékokkal rendelkezel arra vonatkozóan, hogy nincs túlvilág? 


Egy pillanatra elakadt a szava, de még nem adta fel az ellenem folytatott, ideológiai harcot: 


- Ilyen bizonyítékaim egyelőre nincsenek, de a tudománynak már vannak elképzelései erre vonatkozóan... 

- Vagyis, a tudománynak nincs egzakt válasza, de bízik önnön tekintélyének az emberekre gyakorolt hatásában, így bármilyen, számára előnyös választ bátran megelőlegez magának! 


- Én miért nem tapasztaltam meg semmilyen, a természetfeletti létezésére utaló dolgot? 


Szerencsére, már számítottam erre a kérdésre és nyugodtan adtam meg rá a legkézenfekvőbb választ: 


Mert a benned mélyen gyökerező hitrendszerek miatt, öntudatlanul is elutasítod az ilyesfajta megéléseket. Ezáltal vagy meg sem tapasztalod, vagy utólagosan megmagyarázod azokat valamilyen kézenfekvő, fizikai jelenséggel. Ha pl. leesne a szekrényed polcáról egy porcelán figura, akkor valószínűleg a nem létező huzatra fognád a dolgot, függetlenül attól, hogy az ajtók és az ablakok is zárva vannak. 


- Akkor viszont, ugyanilyen erővel te is meggyőzheted magad arról, hogy nem a huzat sodorta le azt a bizonyos tárgyat a polcról. Az érvelésünk itt gyakorlatilag zátonyra fut és nem tudunk dűlőre jutni a vitában. 


- Ez így van, mégis... Meggyőződésem, hogy a lélek éretséggén múlik az, hogy képes-e egy komplex egységként szemlélni a létezést és észre veszi-e azokat az apró, ámde egyértelmű jeleket, melyek az intelligens teremtés irányába mutatnak. A materializmus rendre csak kérdéseket vet fel, míg a misztikus tanítások válaszokat is adnak ezekre a kérdésekre és még ennél is többre képesek... Gyönyörű, harmonikus egységként ábrázolják a teremtést, melyben minden élőlénynek előre meghatározott helye és szerepe van... 


- Ez a gondolatmenet csak filozofálgatás és semmit sem bizonyít! - replikázott Ágoston ingerülten. 

- Valóban, ez nem perdöntő bizonyíték - nyugtáztam mosolyogva a megnyilvánulását. - Szerintem, a vitánkat meghallgatók a szívük mélyén érzik azt, hogy melyikünk érvei által képesek rátalálni a saját, személyre szabott igazságukra!  



bel_corma•  2021. július 14. 11:50

Beszélgetés egy kereszténnyel

- Én már magamba fogadtam Krisztust, mint megváltómat - mondta az ismerősöm nagy-nagy büszkeséggel és elégedettséggel a hangjában. 


Tűnődtem egy sort, mielőtt reagáltam volna az felvetésére. Mindenesetre, igyekeztem óvatosan megfogalmazni a kétségemet: 


- Úgy gondolod, hogy ezek után már bármit megtehetsz az életben, mindenfajta negatív következmény nélkül? 

- Azért nem teljesen - finomított gyorsan az elképzelésén - mindenesetre az biztos, hogy halálom után már garantáltan a mennyország vár rám. 

- Vagyis, Krisztust megváltódként imádod, ezáltal a fejlődésed és a valódi "megváltásod" lehetőségét is belé, azaz, önmagadon kívülre helyezed. Úgy gondolom, hogy ez nem így működik és nincs "instant" megváltás. Minden nap meg kell küzdenünk azért, hogy jobbá váljunk oly módon, hogy folyamatosan reagálunk a hibáinkra és legjobb tudásunkhoz mérten igyekszünk is kijavítani azokat. 


- Pedig, a Biblia pontosan ezt állítja és mint tudjuk, az nem más, mint Isten szava. Talán megkérdőjelezed a teremtő kinyilatkoztatását? 

- A Bibliát esendő emberek ollózták össze apokrif iratokból és a politika által diktált érdekeik szerint szerkesztették meg. Tudtad, hogy a hanyatló Római birodalomnak szüksége volt egy olyan vallásra, amely által könnyedén irányíthatja az emberi tömegeket? Pont ezért találták ki a Pokol intézményét, hiszen a félelem által manipulálható leginkább az ember! 


- Ez pont úgy hangzik, mint az Istenkáromlás. Lehet, hogy megszállt téged valamilyen démon, azért beszélsz ilyeneket... 

- Miattam ne aggódj, én pozitívabb dolgokon tartom a figyelmem fókuszát, hogy ezáltal azokat teremtsem meg önmagam számára. Egyébként, neked volt már valamilyen "démonikus" élményed? 

- Ööö... Igen, egyszer próbára tett engem a teremtő és keményen meg kellett harcolnom azért egy sötét entitással, hogy méltó maradjak az ő kegyére. 

- Tiszta sor... Annyira ott munkált a tudatalattidban a pokoltól és a démonoktól való rettegés, hogy öntudatlanul is megteremtettél önmagad számára egy ilyen negatív élményt. 


Ismerősömön most láttam először azt, hogy elbizonytalanodott egy kissé. Tétova kérdése halvány mosolyt csalt az arcomra. 


- Akkor... mit tegyek ahhoz, hogy a helyes úton járjak? 

- Hogy is mondta Jézus a tanítványainak? Valahogy így hangzott: 


"Bizony mondom néktek, ugyanazokat a dolgokat fogjátok majd megcselekedni mint én, sőt, még különbeket is!" 


- Ez mit jelent pontosan? 

- Csak azt, hogy folyamatosan azon az úton kell járnunk, amely az általa megmutatott fejlődés felé visz minket.Mit szólnál hozzá, ha elsőként a szeretet leckéjét sajátítanád el? Úgy értem, a valódi szeretetét és nem a mára már eltorzított és félreértelmezett, szeretetnek csúfolt érzelemét.  


Gondolkodott egy kicsit, mielőtt megszólalt volna: Hangja most szelídebb volt, ahogy feltette a legfontosabb kérdést: 


- Hogyan tanulhatnám meg a leggyorsabban? 

- Az élet a legjobb tanítómester. Szerintem, csak kezdd el tudatosan megélni és másoknak is átadni ezt az érzést. Tudod, ami benned van, az a környezetedre is hat. Ahogy pozitív irányba változol, úgy öntudatlanul is például szolgálsz majd a körülötted élők számára. Így változik majd meg lassan a világod, és válik egyre inkább "Krisztusivá". 

- Nos, ez nem is hangzik olyan rosszul... 

- Nem, nem bizony! - mondtam elégedetten és újra elmosolyodtam.