Soultribe blogja

Soultribe•  2008. szeptember 24. 16:31

Eltévedt Életek

egy magányos asztal öt székkel

mind az öt Lélek erre haladt

körbe ültük mind az asztalt

három szék mégis üres maradt

Soultribe•  2008. szeptember 24. 16:14

Újra semmi…

Újra semmi… 

Hanyatt döntött a láz,
kavicsok ingó kényelmére fektet,
és bennem magyaráz. 

Repedt ajkaimon megbotlik az éhes szél,
egy bóbiskoló pillanattal elillan,
sután kapaszkodik belé a félszeg remény. 

Könnyed-léptű felhők szaladnak az égre,
a lemenő nap még kíváncsi:
vérzőn belenéz a testük közepébe. 

Nyugvó tudatom most keserű fehérben
óvón kortyolja az alkonyatot,
s lesz semmivé e pillanat ölében.

Soultribe•  2008. szeptember 23. 10:09

Születésre omló falak (Benned álmodom magam)

Születésre omló falak

(Benned álmodom magam)

  

Felfogtál

a világból egy

szikrázó pillanatot:

én Neked vagyok.

 

Beléd-hulltam.

Mikor erőtlen ujjaim

elengedik a csillagod,

a fényedtől majd jól lakok.

 

Formába-öntöttél,

Bennem nyugszik a lelked.

Tested-puha érintések:

az anyagoddá lettem.

 

Megmerítettél:

tengereid vörös-vér-szirom

mélyén fényként gyúltam.

Az élet magamból is kibont

és testből testbe úsztat.

 

Elhintettél.

Fény magjaidból lettem

szív-ágyásod árva virága,

a szeretetedből keltem.

 

Felneveltél

magadban, egészre keverted

sebeimet sebeiddel

a bennem nyugvó fehér csendben.

 

Eltemettél:

örök-mély-magadba zártál,

s Benned alszom boldogan

a gyönyör-létezésed álmát.

 

Egymásra-ébredtünk,

s lázammal óvom törékenyen hiányod.

 Mikor felismered tajtékzó világom:

véred szívemből fröccsen a szívedbe.

Soultribe•  2008. szeptember 17. 11:53

Szegelt kő

Szegelt kő

 

éjfél

az első nap végére értél

élettelen

idegen kezek érintenek

elvehet

ha nem én vagyok más nem lehet

a szemed

magamban ülök veled

vegyül

mégis-mégis egyedül

Soultribe•  2008. szeptember 16. 11:33

Világtalan szemrebbenés

Világtalan szemrebbenés

  

Újraélnélek.

Kereplő magányom riasztja

szerelmed, s űzi hajtja

megnyugvásod hatalma.

 

Beléd feledkeznék.

Mint mesében a gyermek

éled, s csillogó tekintete,

beteg lelkeink gyógyszere.

 

Megmártanálak.

Ömlőn végtelen időm lávája

buggyan, tested néma lármája,

ragaszt a világ szárnyára.

 

Kiolvasnálak.

Keresném a világ sarkát

benned, s megoldásod lennék.

- most lágy vizeim hajtják

életed elakadt malmát –

 
1...394041
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom