Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
világít
Soultribe• 2020. március 31. 16:43 • olvasva: 198
világít
valahogy mindig csak félni kell
ma már az öreg tölgy sem felel
sírokon nőnek a virágok
csak egy árva szellem kiáltott
kiáltott és suhant el velem
körbefonta rám a végtelent
tiszta és elviselhetetlen
ahogy vagyok az élet ellen
nőnek és nőnek csak – bárkinek -
talán koszorút majd készítek
szép virágokból a sírokon
azután csak úgy majd eldobom
legyen azé aki még számít
jön-jön (csak jön) és úgy világít
Jacqueline2020. május 9. 22:50
@Soultribe: ezer vagy egy, egyremegy. Van ami nem változik. Lélekben mindig, de hiszen tudod.
Soultribe2020. május 8. 21:08
Szia 'kicsilány', ezer éve. Köszönöm.
Jacqueline2020. május 8. 11:25
"valahogy mindig csak férni kell
valahová" - ehhez mit szólsz?
Perzsi.2020. április 2. 12:58
@Soultribe: :-))
Soultribe2020. április 1. 20:30
Én megmondtam.... Kōszōnōm.
Mamamaci402020. április 1. 05:02
Brummos
Perzsi.2020. március 31. 17:21
Tetszik ez a vers, gratulálok.
Zerge2020. március 31. 16:54
Jaj, te! Hát ilyen a világ itt?