Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tükröm katatón párája
Soultribe• 2008. október 22. 16:56
Tükröm katatón párája
Egy irányba bólogatnak a perzselt fák,
az árnyékomra telepszenek,
a majdnem-összezárt padló résein át.
A sárban álló életek bebocsátást várnak,
nem-létező falak döngenek.
A szárnytalan dögevők fészkeikre szállnak,
s kíntalan kínokat költenek.
A törött-üveg aljon meztelen léptek:
borzolt éveink emlékén,
alvadó véremből szelídült képek.
Porló sziklák nehezülnek az égre,
réseikben hallgat az angyalharmat,
a lelkeink mossa össze egészre.
Embert próbálóan nehéz lesz az élet,
mikor merészel kiülni,
két magányos szív egyazon peremére.
Soultribe2008. november 4. 14:26
Hajnalka,
Érdemes küzdeni, végül mindig érdemes.
Köszönöm, hogy figyelsz rám.
János
PHAEDRA2008. november 3. 22:12
Törött üvegcserepeken óvatosan lépked az élet.Ha átlépi a semmi-repedéseit, nem vágja meg magát.
Kedves János...az élet merész, de hát ezt nem kell Néked magyarázni.
Gratulálok versedhez.
Soultribe2008. október 28. 17:24
Sziasztok,
Köszönöm szépen a véleményeiteket!
Annamari,
Ott van mindenhol, főként bennem.
Magdi,
Súlyokkal indult az a nap és a születő remények a megoldáshoz vezettek.
Marie,
Csodás dolgok vannak a nehezedő fájdalmakban, próbálják az embert szüntelen.
János
Marie_Marel2008. október 28. 16:42
réseikben hallgat az angyalharmat és meghallja sóhaját, akinek van füle hozzá....
narnia2008. október 22. 22:05
A cím megfogott....az utolsó három versszak pedig elvarázsolt!
Gyönyörű
kapocsi.ancsa2008. október 22. 17:37
Ismét ''tükör'' .Sok versedbe szerepel..
Üdv:Annamari