Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Töredékek a végére
Soultribe• 2010. március 28. 20:25
Töredékek a végére
Poros pillanatok perdülnek,
füstszínű fátyolba rejtve
a délutánt. Lágy táncukkal
a fényben, könnyeket facsarnak
a fáradó napból. A kamrában élek:
szálkásra repedt polcokon
üvegbeszáradt emlékek.
Álarcok nélkül
indultam el, maradtam
pergamenszínű műbőrben.
Dombtetők hajlítják
hátukra a vérző eget.
(folyékony romokban a Nap)
Hamarosan rám csorog az éj
melege. A sötét elviselhetővé
gyógyítja a kiszáradt sebeket.
Sziklákon szétpattanó
emlékek, szilánkokként
szaggatják szét a csendet.
Ebben az ismerős mélységben
már felülkerekedtem rajtad.
Test nincs, lélek sincs,
csak egy arc van.
Majd megnyugszik minden.
Csak tükörsima tegnapokon
árulkodnak még jelek:
méregfoltokat izzadt a tenyerem.
Az üvegek már a fűben
(csillagok tükörképét zárják)
lelkük tetőtől talpig átjárt.
Megbotlottam az életben,
elbuktam, romokat hagytam
hátra a fényben.
Itt tanultunk járni. (te szállni
is megtanultál, én nem)
Hol kezdődött el?
Elrobogtak az évek, mint
síneken kattogó gyorsvonat.
Nyálam lecsorgott a falakon,
magával mosva sorsomat
(elmaszatolódtam)
Üvegbörtönben éltem, takart
a Hold, ha önmagát eltakarta.
Hová tartunk?
Burjánzó kérdéseink növik
be a romokat. Szétmálló
fejkövek nyirkos sötétje alatt,
meglapul a vértelen sejthalál.
Anyagtalan mindenné válunk,
az elgyötört tudaton átszitál:
a valóság legapróbb egységének
árnyékában, éltünk.
2010. március
Soultribe2010. március 30. 21:45
Sziasztok!
Nagyon köszönöm, hogy olvastatok. Úgy terveztem, hogy csak pár percre teszem fel ezt a verset ide, így-úgy, de itt ragadt. Rugdosódás féle ez, és újragondolás is. Nagyon az elején, amikor elkezdtem írni, az utolsó napról is írtam.
Érdekes gondolat, hogy mit tennénk az utolsó napunkon, az pedig meglepő, hogy néhány év alatt mennyit változik ez bennünk.
Sosem tudhatjuk biztosan, hogy mindig tudtuk.
Szeretettel üdvözlök mindenkit! Aki szeretné, az vigye tovább a fenti gondolatokat, képekben, szavakban, vagy csak úgy magában.
János
steelbone2010. március 29. 12:20
...és vajon hol végződik az élet? Megannyi kérdésem lenne még! Köszönet illet meg a sorokba rejtett válaszokért (is).
Steelbone
Törölt tag2010. március 29. 11:10
Törölt hozzászólás.
bomover2010. március 28. 21:16
''a valóság legapróbb egységének
árnyékában,éltünk.''
kapocsi.ancsa2010. március 28. 21:13
''Megbotlottam az életben,
elbuktam, romokat hagytam
hátra a fényben.''
Mindig vannak romok..s a romokon virágok nyílnak majd. Élet ébred.
Szép estét neked.
Szeretettel: Annamari
Törölt tag2010. március 28. 20:52
Törölt hozzászólás.