Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Telepedő hideg napok
Soultribe• 2008. szeptember 30. 08:42
Telepedő hideg napok
A véredben buzgó szerelmem
vörös szirmokat fest arcodon,
mint a parazsat izzó tüzes kályha
mikor zord teledből lépsz a szobámba.
Csintalan tündérek ülnek a válladon,
végtelen dallal kérlelik a csillagom:
egy nap végre nyújtson felénk reménykezet
- hangjukba az első füst is beleszeret -
Egy holló pár kering az égen,
rekedt énekük remegi a levegő.
Ha lenne mitől félnem
a remény-zöld fű alá préselnének
irtóztató suhogású szárnyaik.
Csillogó szemeid mélyén látom
elenyészik benned a hitem,
s végül megfeketednek álmaink.
- éjjel a lelkedben melegedre leltem,
reggel a világ nehéz hidege keltett -
Soultribe2008. szeptember 30. 13:43
Marie,
Az élet van? A szerelem is van és beszélünk is róla, de mégsem a miénk. :)
Nagyon szépen leírtad, hogy mitől olyan minden, mint amilyen. Az elbotló gondolatok, a viaszos magány -hopp jut is eszembe az egyik versem, amit már megosztanék Veletek- és az összes többi játékszer, hogy teljesebbek legyünk, ha már lettünk és formálhatjuk a világot, úgy, hogy olyanná legyen, mint amilyen. :)
Megállj csak, főzök én még Neked kávét ebben az életben!
Marie_Marel2008. szeptember 30. 11:18
Kedves János!
De nem ám!
Hiszen hiába hessented a gondolatot, az azért igaz marad...
''Az Élet van!'' És benned átszűrődve az örök kétkedés szépsége és vágyakozása is ''van''. És vagyunk többen is, kik gondolataidban útmutatást találunk önző módon, önmagunknak...És ezért nekünk: Költő vagy.
kapocsi.ancsa2008. szeptember 30. 11:10
Én köszönöm verseid!!!! Mese szépek.
S hogy irsz pár sort:-)
Soultribe2008. szeptember 30. 11:04
Kedves Annamari,
Itt vagy. Nagyon szeretem, hogy itt vagy és köszönöm szépen!
Soultribe2008. szeptember 30. 11:02
Steelbone,
Szüntelenül: köszönöm! Mint kezdő felvonás és egyben a csúcspoén a mai napomra!
Megpirul az ember arca, bizony-bizony. Quimby: persze hogy! Na de kérlek szépen, hol látsz Te itt angyalokat, az én 'dalom' tündérektől származtatható! Ezt pontosítanunk kell azért, bár lehet, hogy többet látsz mint jómagam. :)
Megfeketednek az álmok, sajnálom...
Soultribe2008. szeptember 30. 10:58
Jaj Marie, ugye nem tudlak lebeszélni soha?! Köszönöm szépen a figyelmed és az értékes véleményed!
kapocsi.ancsa2008. szeptember 30. 10:12
Versekből meritek erőt..,Hogy lehet ilyen szépet irni?
steelbone2008. szeptember 30. 09:43
Gondolkodtatsz újra Soultribe!
Vérben buzgó szerelem és vörös szirmok az arcon ami izzik a forróságtól: mint egy finom szeretkezés utáni csendes állapot.
Aztán a csintalan angyalkák a vállon..nem tudom ismered e a Quimby nevezetű formációt, de a ''kisstibi'' is előszeretettel használja az angyalkákat a szövegekben és rá emlékeztetsz ezzel...és ez jó!
Aztán beterítenek a holló szárnyak és győzni akarnak. Küzdelem, a reményvesztettség viszont marad….fekete, opálos a szem mögött az álmok, na ez aztán rémisztő…
Az utolsó 2 sor…ez nagyon szép és hidegen fájós gondolatsor.
Örülök a versednek, sajnálom a megfogalmazott érzéseket! És persze szüntelenül: Gratulálok!
Marie_Marel2008. szeptember 30. 09:08
''- éjjel a lelkedben melegedre leltem,
reggel a világ nehéz hidege keltett -''
A költő kettős lelke...ritkán ennyire tettenérhető ...