tél volt és szerettelek

Soultribe• 2009. február 17. 17:22

végül

a világ felöltött valami
jegesen metsző páncélt
a súlya alatt imbolygok
elvágódom mereven
egy teljes élet átlép

sárgára-sápadt sovány sóhaj:
sarat hányt elém a Hold
szaga nincs az íze én lettem
sejtjeimig nyugodt voltam
mégis újra felborzolt:

az idegeimben futkosó
és eszét vesztett türelem
vajúdásig hordtam emlékünk
és most a fagyott-földbe-álmodva
a karjaidba születek

újra

2009-01-31

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

leka2009. március 14. 23:09

végül és újra...
Tetszik az út, amin eljutsz karjaiba...:)))
Éva

Soultribe2009. február 19. 10:23

Lajos!

Nagyon köszönöm!

Barátsággal: János

Vargazlajos2009. február 18. 09:52

Gratulálok!

az újraszületésedhez, ami fenomenálisan szép, különösképpen!
Barátsággal:
VZL

Soultribe2009. február 18. 09:27

Sziasztok!

Megrendülten állok (?) magam is.

Köszönöm szépen, hogy itt jártatok.

János

Marie_Marel2009. február 18. 09:05

''vajúdásig hordtam emlékünk
és most a fagyott-földbe-álmodva
a karjaidba születek

újra''

Megrendítően szép, kedves János.

kapocsi.ancsa2009. február 17. 17:39

Az elején összedől a világ de jó látni, hogy a végén talpra áll.
Gratulálok ismét.
Üdv: Annamari