Születésre omló falak (Benned álmodom magam)

Soultribe•  2008. szeptember 23. 10:09

Születésre omló falak

(Benned álmodom magam)

  

Felfogtál

a világból egy

szikrázó pillanatot:

én Neked vagyok.

 

Beléd-hulltam.

Mikor erőtlen ujjaim

elengedik a csillagod,

a fényedtől majd jól lakok.

 

Formába-öntöttél,

Bennem nyugszik a lelked.

Tested-puha érintések:

az anyagoddá lettem.

 

Megmerítettél:

tengereid vörös-vér-szirom

mélyén fényként gyúltam.

Az élet magamból is kibont

és testből testbe úsztat.

 

Elhintettél.

Fény magjaidból lettem

szív-ágyásod árva virága,

a szeretetedből keltem.

 

Felneveltél

magadban, egészre keverted

sebeimet sebeiddel

a bennem nyugvó fehér csendben.

 

Eltemettél:

örök-mély-magadba zártál,

s Benned alszom boldogan

a gyönyör-létezésed álmát.

 

Egymásra-ébredtünk,

s lázammal óvom törékenyen hiányod.

 Mikor felismered tajtékzó világom:

véred szívemből fröccsen a szívedbe.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2010. február 14. 08:37

Mindig megfog a mélysége.
Elgondolkodtat..

Soultribe2008. szeptember 25. 10:00

Köszönöm, Annamari...

kapocsi.ancsa2008. szeptember 24. 17:51

Többször olvasom..csak olvasom.Gyönyörü..

Soultribe2008. szeptember 23. 11:36

Steelbone,

Igen, pontosan, a születés mégis új reményt adhat, a szépbe tudsz lépni, látom.

Marie,

Köszönöm, Te Kedves!
Tiszta az égbolt, ami alatt álmodom magam.

Marie_Marel2008. szeptember 23. 11:31

Elvarázsoltál.
Megmerültem lelked áramában
szavakba font szép egésszé vált
forrástiszta éned varázsában

steelbone2008. szeptember 23. 11:20

A hiány és a felismerés egy szinten már nem lehet fájdalom mentes.

Soultribe2008. szeptember 23. 11:13

Úgy-úgy. Nem fáj? (az is élmény..)

Hogy mennyire lehet szeretni..és minden hiány egyre vetül

steelbone2008. szeptember 23. 10:41

Hol kezdődik és végződik a Te és az Én? Fantasztikusan szép gondolatok! Köszönöm h közzé tetted, élmény olvasni!