Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Születésre omló falak (Benned álmodom magam)
Soultribe 2008. szeptember 23. 10:09
Születésre omló falak
(Benned álmodom magam)
Felfogtál
a világból egy
szikrázó pillanatot:
én Neked vagyok.
Beléd-hulltam.
Mikor erőtlen ujjaim
elengedik a csillagod,
a fényedtől majd jól lakok.
Formába-öntöttél,
Bennem nyugszik a lelked.
Tested-puha érintések:
az anyagoddá lettem.
Megmerítettél:
tengereid vörös-vér-szirom
mélyén fényként gyúltam.
Az élet magamból is kibont
és testből testbe úsztat.
Elhintettél.
Fény magjaidból lettem
szív-ágyásod árva virága,
a szeretetedből keltem.
Felneveltél
magadban, egészre keverted
sebeimet sebeiddel
a bennem nyugvó fehér csendben.
Eltemettél:
örök-mély-magadba zártál,
s Benned alszom boldogan
a gyönyör-létezésed álmát.
Egymásra-ébredtünk,
s lázammal óvom törékenyen hiányod.
Mikor felismered tajtékzó világom:
véred szívemből fröccsen a szívedbe.
kapocsi.ancsa2010. február 14. 08:37
Mindig megfog a mélysége.
Elgondolkodtat..
Soultribe2008. szeptember 25. 10:00
Köszönöm, Annamari...
kapocsi.ancsa2008. szeptember 24. 17:51
Többször olvasom..csak olvasom.Gyönyörü..
Soultribe2008. szeptember 23. 11:36
Steelbone,
Igen, pontosan, a születés mégis új reményt adhat, a szépbe tudsz lépni, látom.
Marie,
Köszönöm, Te Kedves!
Tiszta az égbolt, ami alatt álmodom magam.
Marie_Marel2008. szeptember 23. 11:31
Elvarázsoltál.
Megmerültem lelked áramában
szavakba font szép egésszé vált
forrástiszta éned varázsában
steelbone2008. szeptember 23. 11:20
A hiány és a felismerés egy szinten már nem lehet fájdalom mentes.
Soultribe2008. szeptember 23. 11:13
Úgy-úgy. Nem fáj? (az is élmény..)
Hogy mennyire lehet szeretni..és minden hiány egyre vetül
steelbone2008. szeptember 23. 10:41
Hol kezdődik és végződik a Te és az Én? Fantasztikusan szép gondolatok! Köszönöm h közzé tetted, élmény olvasni!