Összemosva

Soultribe•  2008. december 2. 11:25

Összemosva

 

Mint keserű pirulát: a teljességet

ma nagykanállal tömi belém az élet.

Hívatlan holnapok bénítják a Napot,

szivárog meztelen időnkbe a méreg.

 

Nem maradt csak a fájón repedő tudat,

tévelyeg: belőlem keresgél kiutat.

Lángol a világ! Felemésztett álmaink

most pecsétként égik bőrömre arcukat.

 

Tövig-rágott gondolatok mélye:  

ha elég lenne egyetlen élet,

a sötét testén hegeket metszve

csak nevetném a  halált…de félem!

 

Emlékekből vágyakat teremtesz,

kereslek…szüntelen csak kereslek:

segíts rájönnöm ki lophatta el,

és hová temette a szerelmet!    


2008-11-30

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

PHAEDRA2008. december 3. 21:55

A múlt meglapul bennünk, segít újraszületni a felejthetetlenben, de nem ad választ. Talán.

Üdvözöllek:Hajnalka

Soultribe2008. december 3. 11:54

Annamari,

köszönöm...

Miklós,

Jó meglátás, köszönöm, hogy olvastál!

Üdv
János

Törölt tag2008. december 3. 09:11

Törölt hozzászólás.

kapocsi.ancsa2008. december 2. 20:16


Eszembe jutott róla amit Narnia írt a főnixről ..
Üdv

http://www.youtube.com/watch?v=5JKH3Wm1O YQ&feature=related

Soultribe2008. december 2. 15:38

Köszönöm Nektek...

Nem szomorkodunk, Magdi! Kínkeserves (ez ugye pozitív érzéseket fejez ki?? :-)) volt a vasárnapom, az érződik itt. Utána mindig könnyebb!

Marie,

De nem ám!

Üdv: János

Marie_Marel2008. december 2. 12:41

''Tövig rágott'' gondolataid megint mély-járók.

Felemésztett vágyak, elérhetetlen álmok, temetett szerelem között tévelygő lélek, de...

''Emlékekből vágyakat teremtesz''..., mert sosem adod fel!

narnia2008. december 2. 11:54

:((