Örökség

Soultribe•  2008. november 12. 14:27

Örökség



A poharam alján úszkáló holnapok,

átbukva egynéhány elhagyott emléken:

szivárognak keresztül ezen a napon,
nyomokat hagyva az eltompult elmémben.  

Padlóra hányt örömök közt egy árny vagyok,  
az elsárgult soraid rajtam fekszenek.
Sűrű emlékek ülnek egy nyári dalon,
messze még a tél, de én mégis reszketek. 

Némán üríted a bennem kongó teret,
csak a rám-nehezült éveink takarnak.
Tán felállnék a sárból egyszer még veled,

de már réges-rég megöltelek magamban.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Soultribe2008. november 18. 12:40

Kedves Steelbone,

Lehetünk azok is, vagyunk is, ha csak ennyi lenne, ami van bennünk, akkor mosolyogva sétálnék szüntelen.

Üdv: Soultribe

steelbone2008. november 17. 15:33

Reménnyel és emlékekkel teli terek lennék Soultribe? Sose fogyjon ki belőlünk...

Soultribe2008. november 17. 15:12

Kedves Hajnalka,

Összegezés. Összefogva a verselésem meghatározóit. Hogy ezért nem tudok, pontosabban: nem akarok írni jelenleg.
Mégsem tagadhatok meg mindent..

Köszönöm!

János

PHAEDRA2008. november 16. 15:58

Kedves János!
Elfogadhatjuk az örökséget ''megálló''nélkül?

Szeretettel:Hajnalka

Soultribe2008. november 13. 10:33

Kedves Annamari,

Köszönöm szépen!

Bizony, jól látod...

Üdv: János

kapocsi.ancsa2008. november 12. 14:44

Ne legyen a tegnap Úr a holnap felett ,
mert jövő reménye nélkül élni nem lehet.
Szomorú...
Üdv :Annamari