Örök távolságban

Soultribe•  2008. november 7. 15:09

Örök távolságban 

(ott vagy még?)

A nemlétezésed csiszolta
kegyetlen éveim fáradtan
kapaszkodnak a tavadban
hullámosra fodrozott hold-arcodba
és remény-imáim szavalva
az elfogadás hűs forrásait
kortyolják lázas magukba 
a könnyek mögötti világba fakultan
még most is látlak
Magamba zártalak
mint az örök mindent
most mégis ki kell hogy
engedjelek innen
izzó éveim…

(összefonva a világgal)

…ezek az évek az idő
bennem merülő
csontosra fagyott kezei voltak
az út alattam végtelen kanyargott
s szemeim szüntelen izzással
tapadtak a tájra Téged várva 
a lelkembe törpült a természet
mert láttam elmúlni
fájó holnapokat is a mában
ahogy a napfény áttörte
az egybeforrt lombtestet
ijesztő világokból szelídekké
nemesítette az álmaimat
hol minden hajnal a hiányodból tépett
gyönyörűn ömlöttünk egybe veled: vérem
fedetlen tiszta hó…

(egybefolyt napjaim)

…fehér égboltod roppant teste
puhán telepedett a lelkemmel
összeforrott tájra
a bennem mélyre ivódott fátyol-alakoddal
szellemtáncot járva
kontúrokká finomította
a fájó-élű emlékeket
megszökik a bánat veled
a selyemfényű alkonyba illan
felszítva a lázam
magány-éveim bizonyossága
a semmibe árad
csak a szemem rebbent…

(az utolsó vallomás)

…egyetlen pillanatra elfogadtam
a nélküled-üres világom
és talán e pillanat
a hiányodat vérző szívemből
az utolsó leheletemig szivárog
magamban nincs már hol keresselek
a repedtre nézett tükörből
tudom: jól ismered
a tomboló állat mögött simuló
angyali szemed
többé nem kérem, hogy maradj velem
talán csak a hitem marad…
és térdepel a porban:
már nem tudom, hogy
én vágytam utánad
vagy Te utánam jobban
óvtalak és a viharokban is
ölelő meleged voltam  
ha ott vagy
és egyben tartod még lelkeink fonalát
neked kell várnod majd énrám:
mától az én világom lett az odaát

(Kincsőnek)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2010. szeptember 27. 13:24

Törölt hozzászólás.

laczianiko2009. március 3. 23:35

kedves János,
köszönöm, hogy ilyen őszintén írtál, és a versedre azt írnám gyönyörű, de ez nem megfelelő szó rá, annyira...újra csak azt kell mondanom gyönyörű.
Ha én is lehetek őszinte, engem akkor ajándékozott meg Isten a férjemmel, majd Benedekkel, mikor már elfogadtam, hogy a házasság, az anyaság nem az én utam.És akkor olyan szeretettel ölelt át, amilyet talál korábban nem is reméltem.És most általuk ajándékozódnak lelkembe a versek.
Őszintén remélem nem bántóak soraim, minden jót és beteljesült álmokat kívánok, és azt hiszem, hogy ha
''talán csak a hitem marad...''az egyáltalán nem ''csak'',
szeretettel, Anikó

tzoldav2008. november 17. 19:58

mostmár értem soraidat:
Nem kívánja az ember senkinek, hogy ugyanazt a tükröt nézze, melybe maga is évek óta mered.
Nem vagyunk egyedül, mégis magányosan állunk.
és azt hiszem mi megértjük egymást

Marie_Marel2008. november 13. 15:35

Ne tedd. Egy vélemény... még ha kedvező is...
szeretettel....

Soultribe2008. november 13. 10:31

Marie,

KÖSZÖNÖM!

Gondolkodom itt percek óta, hogy mit reagálhatnék, de más nem megy..

János

Marie_Marel2008. november 12. 11:34

Kedves János!
Miért választod ketté? Csak igaz ember adhatja ezt az érzést másoknak. Csak igaz ember lehet jó költő- szerintem. Te mindkettő vagy egy személyben és ez valódi csoda. Na jó, ha úgy akarod: számomra.
Szeretettel: Marie

Soultribe2008. november 11. 16:35

Marie,

Biztosan érzed milyen fontos nekem ez a vers. Neked is köszönöm szépen a véleményed és az érzéseidet is.

Tudod, hogy milyen fenntartásokkal fogadom, amit írtál rólam. Fontos része az életünknek a költészet és elhiszem Neked, hogy tudok adni valamit a verseimmel, de annyira szeretném mindezt emberként tenni...

Barátsággal: János

Marie_Marel2008. november 11. 15:32

''már nem tudom, hogy
én vágytam utánad
vagy Te utánam jobban
óvtalak és a viharokban is
ölelő meleged voltam
ha ott vagy
és egyben tartod még lelkeink fonalát
neked kell várnod majd énrám:
mától az én világom lett az odaát ''

Miért pont ezt idézem? Nem is tudom-tán mire ideértem, addigra kúszott megfelelő magasságba bennem a sírhatnék...
Még mindig-számomra biztosan, mindörökre-KÖLTŐ vagy, félelmetes erejű sorokkal...

Soultribe2008. november 10. 15:41

Szervusztok,

Köszönöm szépen, hogy elolvastatok. Külön köszönöm a dicsérő és bátorító szavaitokat, mint mindig, most is sokat jelentenek nekem.
Ezzel a verssel lezártam az életem, egy rettentő fájdalmas, de pont a versek miatt, egyben igen értékes korszakát.
Elköszöntem egy számomra nagyon fontos élettől, akinek csak a lelke lehetett bennem, velem, de így is erősebb köteléket (a jó értelemben) jelentett, mint bármi más az eddigi életemben. Hosszú éveket vett igénybe, mire képes lettem szembenézni azzal a ténnyel, hogy elveszítettem valakit és ezzel az álmaim is romba dőltek. Minden amit terveztem, amiről azt gondoltam, hogy célt jelent az életemben. Persze az álmait sosem adja fel az ember, de időnként muszáj újakat találni.
Nagyon sokat segítettek a versek, a szembenézésben és a továbblépésben. És Nektek is köszönettel tartozok, mindenkinek, aki olvasott és bátorított a Poet-es hónapjaim alatt. Igazán sokat jelentett ez nekem mindig, a mai napig is.

Köszönettel: János

narnia2008. november 9. 13:43

Bizony bizony....
olvasom újra és újra....mindíg új érzéseket kapok az írásaidtól....ma ezt:

Szívnek kicsiny tengere
múltunk dob kagylókat bele...

Ám ha egyre rátalálsz
emlékgyöngyöt benne látsz....

Apró érték,áhitat
mit rejt tengermély tudat....

kapocsi.ancsa2008. november 9. 13:33

''Nehéz elengedni akit szeretünk...''
Valakitől idéztem...
''Magamba zártalak
mint az örök mindent
most mégis ki kell hogy
engedjelek innen ''

De valahol akkor is mindig megmarad,mutatva mennyit ért.
Barátsággal:Annamari

janow2008. november 9. 10:14

Az egész úgy zseniális, ahogy van.
A ''repedtre nézett tükörből'' sort meg egyenesen védd le. Érzelemben képekben, mindenben ott van.
Érdekesek ezek a ''kettős spirálok'', amik végigvonulnak a verseiden. A tükör egyik, - másik oldala, Én benned - te bennem, vagy fordítva, vagy ugyanaz a kettő, te és én, elválás - egymásra találás, majd kezdve elölről, de már egy másik síkon...

jagosistvan2008. november 7. 16:55

Apám ez nem semmi. Jánosnak egy szobrot kérünk. :))) Viccet félretéve, zseniális.Legalább is nekem.

narnia2008. november 7. 15:17

Csak ha szabadna mégis....két saját sor for me...
Létem már könnyű,érzem csillag leszek,
bár tőled távolabb...akkor sem lehetek.
(Csillag leszek címmel keresheted)
Ám a tiéd.......még mindíg nem találok szavakat.....

narnia2008. november 7. 15:15

Huuuu ....ez....na most állt el a szavam......