nagyapámnál

Zerge2021. január 29. 20:45

Igen..

Soultribe2021. január 28. 15:36

Az elengedés napja.

Soultribe2009. június 15. 08:52

Köszönöm, Emi!

Soultribe2009. június 15. 08:50

László!

Köszönöm szépen a véleményét! Elfogadom a javaslatát, visszaülök a konyhába megint és megtalálom ennek a szónak a végleges helyét!

Köszönettel: Soultribe

def.67-892009. június 14. 13:38

LÁTOM a versedet, nemcsak olvasom, megérintette a lelkemet, néhány könnycsepp, nekem nagymama, illetve dédi jut eszembe olvasva soraidat, de ez nem lényeges!

Somogyianziksz2009. június 14. 12:57

A véletlenek (vannak?) különös útjai révén tegnap délután küldött nagyszerű verset leányom nagyapjáról, az én édesapámról, amit most ez a szíves invitálás követett. Köszönöm. Néhány szó erről a versről:
A témához illően szikár, egyenes vers, van tartása, hiszen (közel) az előttem járt generáció ihlette, melynek tagjai még a II. világháború előtt szocializálódtak, a szerencséjükre szocializmus (de nem gond és hiba) nélküli korszakban.
Egy szót hiányoltam, a megint-et, bár a pontos helyét nem tudom, tehát:

és egy újabb hatalmas kattanással
megint a halál felé lökött minket
az óra másodpercmutatója

A gyakran idétlen megjegyzéseimet pedig nem kell komolyan venni, hiszen csak leplezni akarják, hogy valójában mennyire idétlen vagyok - ugye, megmondtam. Szeretettel, tisztelettel: JL

Soultribe2009. június 11. 09:11

Köszönöm...

kapocsi.ancsa2009. június 9. 22:38

Emlékeket idéz fel bennem írásod..
mikor utoljára láttam..a lányom énekelt neki..s szeme könnyekben volt.
Versedhez gratulálok..
Üdv:Annamari
''az elmúlás kortyol bele a lélekbe -
egymás felé dobognak a szíveink''

steelbone2009. június 8. 15:45

Mind az összes az! Drágák!

Soultribe2009. június 8. 14:19

Drága Papák... köszönöm az olvasást!

steelbone2009. június 8. 12:32

Érezni vélem az illatát, olyan közel merészkedett a soraidon keresztül...már 22 éve, hogy eltelt az utolsó másodperce.

Őrizd a kincset amit csak Ő adhat!

Köszönettel tartozom:
Steelbone

Soultribe2009. június 8. 11:14

Sziasztok

Köszönöm szépen! Úgy látom nem kell Nektek ecsetelnem, hogy mennyire fontos a család számomra, különösen a nagyszüleim. Örülök, hogy Ti is ezen az úton jártok.
A keserves pillanatok végén ott lesz talán a megváltás és az elengedés tisztes fájdalma.

üdv

szebarb2009. június 8. 09:36

Szia,

mostanában egyre többször jut eszembe a nagyapám, nagyon szép kort élt meg, a háború borzalmait sosem tudta igazán feldolgozni, de a legnagyobb csapás a gyermekei miatt érte. Két fiát veszítette el, bennünk - unokákban bízott, hogy mi igyekszünk mégis szépen, okosan élni.
Nála, a tanyán megállt az idő, a technika nem férkőzött be, egy kis zsebrádió jelentette Neki a világot. Mégis tájékozott, bölcs ember volt. Aztán egy éjjel elaludt és többé nem ébredt fel, egyedül, a kis tanyán. Úgy ment el, ahogy élt, csendben, nyugalomban.

Tartsa meg Nagyapádat az ég, békében, nyugalomban.

A vers: kifejező, békés-szomorú.

Barbara

Marie_Marel2009. június 8. 09:29

''irtózatos zaj van:
a konyhaablak repedt réseiben
emlékeket ver az eső''
''a közös emlékeket mélyre zárta
a feledés kegyetlen zálogháza''

Micsoda képek!

Törölt tag2009. június 8. 09:27

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2009. június 8. 09:15

Törölt hozzászólás.

Soultribe2009. június 8. 09:12

köszönöm

erősen küzd az életéért, hihetetlen tartás van benne
fájdalmas és megnyugtató csendesen üldögélni vele

Törölt tag2009. június 8. 08:59

Törölt hozzászólás.