mindig mögöttem

Soultribe2009. május 9. 06:21

bizony így van

köszönöm...

Marie_Marel2009. május 8. 18:44

Az a legnehezebb, megtanulni a jelenben, jelennek élni. Könnyű a múlton borongani, hisz tudjuk, azon már nem változtathatunk. Könnyű azt mondani: majd, a jövőben. Ez sem kíván MOST cselekvést, döntést. De a jelen...minden perce döntés. És jól kell dönteni. Át kell élni, meg kell élni minden másodpercet... Nem is könnyű...

Soultribe2009. május 8. 18:37

nincs múlt, nincs jövő = van jelen, jó sok megoldandó feladattal

köszönöm...

miriam2009. május 8. 15:46

Nincs jövő?! Miért nem tud végre már kitavaszodni....?:(

Soultribe2009. május 6. 15:15

Szembenézek az árnyakkal! Nincs félelem, nincs múlt, nics jövő!

Köszönöm szépen!

Törölt tag2009. május 6. 14:39

Törölt hozzászólás.

Soultribe2009. május 5. 10:37

Az együttérzésed és a megértő szavaidat is köszönöm!

János

steelbone2009. május 5. 09:51

Fájdalmas és mély fullánk szakadt a bőrbe ezzel a verssel.
Remélem a lépcsőd felfelé vezet és ha lassan is, de eléred a napfényt!
Fájdalommal és tisztelett: Steelbone

miriam2009. május 4. 20:55

Akkor jó!! :))

Soultribe2009. május 4. 19:27

Dehogy haragszom! Köszönöm szépen a szavakat! Könnyebb lett persze.
Ez egy nagyon hosszú lépcső, lépésről-lépésre, rohanni nem tudok. Egyre mélyebb és egyre tisztább, de mindig van mit kitakarítani, mindig megbújik pár emlék. És sajnos akadnak emberek, akik felszaggatják a sebeket. De akadnak sokan, akik gyógyítják azokat! :)

Köszönöm!

miriam2009. május 4. 18:57

mintha csak csupa fájó idegvégződés lennél...jaj,de nagyon fáj/hat/ott valami....
csak remélem miután kiírtad magadból kicsit enyhült...
és azt is remélem nem haragszol meg,ha saját szavaimon kívül ideírok pár sort St. Martin-tól Időbánat
''Enyhülést hoz az ég
ballag az idő vállán
Reggel sem sietett,most
meg estefelé jár tán
Fogd meg a kezét, a
hirtelen pár óráig tart
Enyhülést hozhat, de
kavarhat vihart''

Soultribe2009. május 4. 14:36

Köszönöm szépen!

def.67-892009. május 4. 11:56

Keresem a szavakat, de nem találom!

Marie_Marel2009. május 4. 11:54

Kedves János...fura tud ez lenni...igen...én is jártam már így.
Nem tehetek róla, szavaid belémbogáncsolódtak...

kapocsi.ancsa2009. május 4. 11:32

''én felsírlak''....
Mint rémálmából ébredt ..ki csak egy csepp nyugalomra vágy..egy biztos pontra, hol fellélegezhet..
Fájdalmas..:(

Soultribe2009. május 4. 10:54

Köszönöm Drusza!
''üdv a szomszéd kriptából'' tetszik :)
kongó falak, nyirkós levegő
sötét, piszkos-múltú temető

Köszönöm, Margaréta!

''Bénítóan írsz!''

Ugyanez van bennem, Nálad!

üdv: János

Törölt tag2009. május 4. 10:11

Törölt hozzászólás.

janow2009. május 4. 10:04

Képeid egyszerre ébresztenek együttérzést és félelmet. Döbbenetes sorok. A központozás elhagyása megsokszorozza a szavaid jelentéstartalmát.
''véralvadt-életek éneke
tisztul holtszáraz gyermekszívekben'' Ez most nagyon rokon érzés, magam is hasonlóképpen ''létezem''

Ahogy Jaginak is írtam: Üdv a szomszéd kriptából!

Gyönyörűen megírtad druszám.

Soultribe2009. május 4. 09:32

Köszönöm, Drága Marie!
Sokszor fel sem fogom mit írok ki magamból. Elolvastam a hozzászólásod és szétszakad a fájdalomtól a mellkasom, mintha most néztem volna szembe a verssel, a szavaid által.

köszönöm...

János

Marie_Marel2009. május 4. 09:19

János!!!!
Döbbenetes...
Felhasított bőröd alól az enyém alá - kullancsként belém akadva, tapadva (fertőzve?) - költöztek a fájdalmak, emlékek, odaáti szavak, felém kapaszkodó kezek és...csak álomban létező remények...
Veled zokogom: ''én felsírlak''...
''feljössz a nappal és rámvirradsz'' - bár így lenne...