Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
mégis
Soultribe 2009. április 14. 09:28
mégis
benned vagyok
mintha mindig itt lettem volna
az érzéseid fedik vágyaim:
véred fürdik véremben
és ismerősek a színeid
mert belőlem származik a festék
az otthonom vagy
mégis mintha egész máshol lennék
az éledő világgal érintesz
tengernyi lélek közt
a nyugalmat szomjazom
az illatod magamban érzem
fodros kalapban virágokat árulsz
ezer színnel festett életkép
én a magányos idegen vagyok
mégis mintha benned léteznék
2009. április
Soultribe2009. április 18. 09:27
Györgyi! :)
Köszönöm szépen! Írni támadt kedvem a szavaidtól, boldog és szép érzéseket hagytál itt! A Nap meg csak szikrázik ma is... :)
János
petaluda2009. április 17. 22:17
Napot, bocsánat
petaluda2009. április 17. 22:16
Aki ecsetjével lepingálta a gondolatok szikár de szívós szálait, vagy a lágyan hömpölygő délután aranyát, illatágyon színeket csalt cinkos mosolyokon át éteri szobákba és kívülre, ahol kankalinok között limlomosan járkál a lélek alkonyati harangszóig fehér gyolcsban és narancsos kalapban, mi a napot tükrözi........Te voltál:)
Soultribe2009. április 17. 17:48
Köszönöm szépen!
János
Törölt tag2009. április 17. 17:41
Törölt hozzászólás.
Soultribe2009. április 17. 17:21
Köszönöm szépen, Nektek!
Mintha mégis...
János
steelbone2009. április 16. 11:45
Ezerszínűek a festékeid, az ecset is a kezedbe simul. Művészet ez. Kérünk még!
Salamon2009. április 15. 09:59
De jó meleg ez a vers!
Törölt tag2009. április 15. 09:18
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2009. április 15. 09:03
Törölt hozzászólás.
Soultribe2009. április 14. 22:28
Köszönöm szépen, hogy olvastatok!
miriam2009. április 14. 17:27
Az első versszak már megérintett korábban is..a folytatás festői , egészen láttatod a képet..gyönyörű!
kormanyossanyi2009. április 14. 11:57
Nagyon jó! Gratulálok János! Üdv.Sanyi.
Marie_Marel2009. április 14. 09:38
''és ismerősek a színeid
mert belőlem származik a festék''
''én a magányos idegen vagyok
mégis mintha benned léteznék''
János, megint megérintetted a lelkem...