körök

Soultribe•  2014. december 10. 09:31

körök 

gondoltam rá sokszor, hogy mégis élsz
hogy a keserű mégsem annyira keserű
és még nem égette ki szemeim az idő
de látod újra csak a sziklákat harapom
azután értéktelenül állok a hold
és a fekete vér között

félek is olyankor és megszédülök
mert annyira magasra húz a szívem
ahol belegabalyodnak mindenféle
elkóborolt csodák és újra csak
azt hiszem: mégis igaz lehet
hogy élsz valahol

összekuporodom tehát újra
némává és mozdulatlanná ürítem magam
azután arra gondolok, amíg gondolok
hogy milyen gyönyörű így üresen
és süketen a világ
és milyen tökéletes gyémánt
az ember lelke a semmiben

boldog vagyok
és ebben a puha boldogságban
megszületik egy új gondolat bennem:
valahol ott vagy mégis
(élsz milliónyi sejtemben)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Soultribe2014. december 11. 17:13

Köszönöm, kedves!

Marie_Marel2014. december 11. 08:27

félek is olyankor és megszédülök
mert annyira magasra húz a szívem
ahol belegabalyodnak mindenféle
elkóborolt csodák és újra csak
azt hiszem: mégis igaz lehet
hogy élsz valahol

Gyönyörű...

Soultribe2014. december 11. 06:45

Köszönöm az olvasást!

estvanbalog2014. december 10. 21:29

Szentimre...

Soultribe2014. december 10. 18:22

Nagyon szépen köszönöm!

Mikijozsa2014. december 10. 12:41

az igazság szava, "ürítem magam" világszerte így tesznek a kultúrhősök

Molnar-Jolan2014. december 10. 09:44

Ez nekem a nap verse! Gyöngy!