Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
körök
Soultribe 2014. december 10. 09:31
körök
gondoltam rá sokszor, hogy mégis élsz
hogy a keserű mégsem annyira keserű
és még nem égette ki szemeim az idő
de látod újra csak a sziklákat harapom
azután értéktelenül állok a hold
és a fekete vér között
félek is olyankor és megszédülök
mert annyira magasra húz a szívem
ahol belegabalyodnak mindenféle
elkóborolt csodák és újra csak
azt hiszem: mégis igaz lehet
hogy élsz valahol
összekuporodom tehát újra
némává és mozdulatlanná ürítem magam
azután arra gondolok, amíg gondolok
hogy milyen gyönyörű így üresen
és süketen a világ
és milyen tökéletes gyémánt
az ember lelke a semmiben
boldog vagyok
és ebben a puha boldogságban
megszületik egy új gondolat bennem:
valahol ott vagy mégis
(élsz milliónyi sejtemben)
Soultribe2014. december 11. 17:13
Köszönöm, kedves!
Marie_Marel2014. december 11. 08:27
félek is olyankor és megszédülök
mert annyira magasra húz a szívem
ahol belegabalyodnak mindenféle
elkóborolt csodák és újra csak
azt hiszem: mégis igaz lehet
hogy élsz valahol
Gyönyörű...
Soultribe2014. december 11. 06:45
Köszönöm az olvasást!
estvanbalog2014. december 10. 21:29
Szentimre...
Soultribe2014. december 10. 18:22
Nagyon szépen köszönöm!
Mikijozsa2014. december 10. 12:41
az igazság szava, "ürítem magam" világszerte így tesznek a kultúrhősök
Molnar-Jolan2014. december 10. 09:44
Ez nekem a nap verse! Gyöngy!