Soultribe blogja

Vers
Soultribe•  2019. október 3. 19:21

vagy majd írsz

vagy majd írsz

 

szeretni szivárog a nap

idén tényleg vörös az ősz

ahogy benned rejtem magam

és Te bennem csak egyre nősz

 

gyönyörű óriás leszel

és én kérlek majd, hogy mesélj

hogy mindez már nem veszhet el

vagyok (akkor Te is legyél)

 

élettől duzzadó eszmék

kergetőznek az avarban

mert tudva tudják, hogy lesz még

némaság ebben a zajban

 

talán dél van, vagy délután

az a fa ma minket takart

és nyúlt közben a fény után

ahol voltál, ott volt a part

 

az este lassan hajlik át

az első csillag megvillan

és tartja reggelig magát

nekem mesél álmaidban

Soultribe•  2019. október 1. 17:49

(hiába)

(hiába)

 

istentelenül rohan a szél

talán céltalanul keresget

de azt hiszem csak minket kísér

 

az olthatatlan vágy egyre nő

hogy a sovány égre feszüljünk

mintha mégis lenne teremtő

 

vágóhídon összevérzett kézzel

folyton csak könyörgünk (hiába)

"csak nézz már fel, legalább csak nézz fel"

 

nem leszünk együtt is egyedül

ha lassabban romlunk végleg meg

a halál is lassabban terül

 

úgy szúrja szívem a rideg acél

szembefordultam az idővel

mert istentelenül rohan a szél

Soultribe•  2019. szeptember 29. 07:29

egészen most

egészen most

 

eljátszom veled, mint egy gondolattal

éppen most is, hiszen egy gondolat vagy

felmerülsz bennem egyre-másra

elhessegetlek-visszavárlak

 

álmainkban építettünk világot

hogy aztán élni kezdjük azt az álmot

a világ a jelenbe olvad

itt van most is, egészen most van

Soultribe•  2019. szeptember 25. 06:18

félig is teljesen

félig is teljesen

 

szerintem felejtsd el

nem lesz ma reggel

egy völgybe estem le

kiégett szemekkel

 

ott keringtem benned

a szívedből is ettem

lüktettél magadban

kívül-belül-fent-lent

 

nyitva volt száz ablak

mindig mást várhatsz csak

ki álmodhat téged

ültem fel ágyadban

 

2019. szeptember

Soultribe•  2019. augusztus 1. 11:51

határok közelében

határok közelében

 

látod ott van a nap is az égen

eltakarja felhőid egészen

és szerintem a csillagok sem fáznak

szemeidben ébredező nyár van

illanó álom emléke megmaradt

meglapul az éjszaka egy kő alatt

a sötétség lassan előszivárog

félek, hogy nélküled semmit sem látok

ha igazán látnék sem érteném

a gyönyörű űrt, ahol te vagy én

ahol csak nekem vagy, te vagy és én neked

ott ahol rajtad kívül nem is létezem

halálnak halála csak egy új élet

ha velem maradsz te drága kísértet

szó vagyok és a hangodon szóltam

látod az égen a nap is ott van