Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
jóllakott testtel, éhező lélekkel
Soultribe• 2009. február 16. 13:23
jóllakott testtel, éhező lélekkel
felvirrad a gunyoros-szemű Hold mikor
mindenségpalástjában ránk talál
a kegyelmet-adó és
szűkmarokkal szívbemaró halál
megvakul az izzószemű Nap mialatt
az első néhány pillanat után
elismerjük végül mind
nem voltunk mások: szellemek csupán
de te szeretőszemű Csillag itt vagy
a koromvilágban fényt maszatolsz
a tükör előtt állva
vérezve húzlak át a falakon
folytonosan halványuló életemen
lassanként keresztülszivárogsz
fuldokló lélekkel
a tavad mélyéről kiáltok:
Adj innom!
2009. Február
Soultribe2009. február 17. 11:41
Köszönöm, Marie! Itt vagy velem.
Marie_Marel2009. február 17. 11:32
János, görcsberánduló gyomorral, összeszorult torokkal kiáltanám veled...
Soultribe2009. február 17. 11:22
Nagyon köszönöm, Drága Emberek!
Üdv: János
kapocsi.ancsa2009. február 16. 18:18
''a koromvilágban fényt maszatolsz ''
A legnagyobb sötétben is akad fény...
''fuldokló lélekkel
a tavad mélyéről kiáltok:
Adj innom!''
Tó mélyén fuldokolni,elgondolkodtató megfogalmazás.
Gratulálok.
Üdv: Annamari
Vargazlajos2009. február 16. 16:03
János!
Ez nagyon szép! Gratulálok!
VZL
szebarb2009. február 16. 15:25
Szia János!
Borzongatóan indul, aztán szépségbe kanyarodik és kiáltásba torkollik.
Nagyon örülök, hogy mindig adsz valami új ízt a léleknek.
Gratulálok a vershez!
Üdv: Barbara
narnia2009. február 16. 13:34
János .......hát a szavam elakadt.....
csak annyit:szerintem sokszor fogom még olvasgatni .....