Itt felejtett sötéted

Soultribe2008. október 31. 11:34

Szia Lina,
Köszönöm.

Biztosan jobban látsz engem kívülről, mint én magam a saját fájdalmaimban. Igyekszem megoldani a problémáimat, amit magamnak és másoknak okoztam korábban és nagyon igyekszem az élet által rám helyezett súlyaimat letenni. A versek sokat segítenek ebben, de nem jelentik önmagukban a megoldást.
Azt tudodm tehát, hogy hová szeretnék eljutni az életemben, de azt nem tudom és nem is akarom befolyásolni, hogy mikor és főként, hogy mi kerüljön papírra. Annak jönnie kell, ömlenie inkább, mert akkor segít, akkor könnyit a lelkemen.

Nagyon bíztam benne, hogy eljön a nap, amikor úgy érzem, hogy megszünt az az írtózatos belső kényszer, hogy írnom kell. Eljött, tudod is mikor.
És amiért itt vagyok még az oldalon, az pont az, hogy megmutassam Nektek, mert hiszem, hogy valaki hasznát veheti. Bár senkinek nem kívánok hasnló szenvedést az életében, de könnyebb kiutat azt igen.

János

Jacqueline2008. október 30. 18:51

nem így értettem, lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam...

a végtelen nem rossz...

én csupán megállapítást tettem arra, hogy a legtöbb versre s 'költőre' jellemző, a lezártság, a befejezettség... és rád nem, ami igazán egyedivé tesz... szóval ez valahogy így van... és ez jó... nekem legalábbis tetszik...

Soultribe2008. október 30. 17:31

Szia Lina,

Hát ha nem csal az emlékezetem, akkor Téged köszöntenem kell ezen a helyen!
Örülök Neked.

Igazad lehet, van ami összeköti a mondandómat. Talán nem mindet, volt idő, hogy nagyon sokat írtam, akkor már magam sem tudtam, hogy mi-miből következik. Az út vége előtt mindig felgyorsulok, amikor érzem a megoldást már. Ez a következetesség kárára is megy.
Aztán vannak bevillanó képek is, jönnek-mennek. Álmok...

De értem, amit mondani akarsz: ne írjak, ha nincs miről mesélnem. Így vagyok ezzel jelenleg.

Egy-két pofon fáj még azért.

János

Soultribe2008. október 30. 17:19

Szia Annamari,

Igen, így volt valahogy...

Köszönöm.

János

Jacqueline2008. október 30. 17:08

talán az egész egy véget nem érő lánc... minden alkotásodat össze lehetne illeszteni és még úgyis folyna, csak folyna a végtelenségbe...

Jacqueline2008. október 30. 17:05

van valami az alkotásaidban... valami végtelen...

kapocsi.ancsa2008. október 30. 16:50

''bőrömön át kortyoltam a vén dalát''
Megittad az éjszakát,magadhoz ölelted sötét magányát.

''Téged láttalak újra''
Látni azt kit nem lehet,éj sötétben a képzelet.
Bocs,ez jutott írásodról eszembe.
Üdv:Annamari