Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
hét nap fájdalom
Soultribe 2014. december 9. 10:03
hét nap fájdalom
belenéztem a sötét űrbe
bele a végtelen semmibe
sem mást sem magam
nem ismerhettem még ennyire
aljas-hosszú éjszakák
szűnni nem akaró igen-nem
mennyi őrült gyönyörűség
és mennyi gyötrelem van bennem
tudom, hogy másnak más fáj
nekem te fájsz olyan nagyon
ott vagy a félholt lelkemben
és ott a teleírt lapon
ez a csönd pont, mint a legmélyebb
mikor meredt rám a halál
és láttam ahogy ellobban
az utolsó szép szalmaszál
ez a csönd már az enyém is
mintha minden újra jó volna
úgy leszek ígérem megint
mintha éltetne, nem gyilkolna
Soultribe2015. január 4. 10:22
köszönöm, szép nagyon
kapocsi.ancsa2015. január 3. 08:30
"Majd eljátszom, hogy élek,
kopott hárfahangnyi térdek,
földre borulnak előttem,
játszom, hogy újjászülettem...."
Soultribe2014. december 17. 13:07
Köszönöm itt is!
Pera762014. december 16. 13:05
Jó vers ez is.
Marie_Marel2014. december 11. 08:04
Vers, a javából, persze. A szokott színvonalon.
De tudod, örülnék, ha végre boldogabb verseket írnál.
Puszi!
Soultribe2014. december 11. 06:23
Szia, Marie!
Akkor jó, ha végül vers lesz belőle, tehát most sincs baj.
üdv, János
Marie_Marel2014. december 10. 21:58
Huhh, János...
Szebb érzéseket kívánok neked, boldogabbakat.
Soultribe2014. december 10. 18:21
Köszönöm!
bel_corma2014. december 9. 21:35
Önmarcangoló vers... Van mélysége, az biztos!
Nekem tetszett!