hét nap fájdalom

Soultribe•  2014. december 9. 10:03

hét nap fájdalom

 

belenéztem a sötét űrbe

bele a végtelen semmibe

sem mást sem magam

nem ismerhettem még ennyire

 

aljas-hosszú éjszakák

szűnni nem akaró igen-nem

mennyi őrült gyönyörűség

és mennyi gyötrelem van bennem

 

tudom, hogy másnak más fáj

nekem te fájsz olyan nagyon

ott vagy a félholt lelkemben

és ott a teleírt lapon

 

ez a csönd pont, mint a legmélyebb

mikor meredt rám a halál

és láttam ahogy ellobban

az utolsó szép szalmaszál

ez a csönd már az enyém is

mintha minden újra jó volna

úgy leszek ígérem megint

mintha éltetne, nem gyilkolna

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Soultribe2015. január 4. 10:22

köszönöm, szép nagyon

kapocsi.ancsa2015. január 3. 08:30

"Majd eljátszom, hogy élek,
kopott hárfahangnyi térdek,
földre borulnak előttem,
játszom, hogy újjászülettem...."

Soultribe2014. december 17. 13:07

Köszönöm itt is!

Pera762014. december 16. 13:05

Jó vers ez is.

Marie_Marel2014. december 11. 08:04

Vers, a javából, persze. A szokott színvonalon.
De tudod, örülnék, ha végre boldogabb verseket írnál.
Puszi!

Soultribe2014. december 11. 06:23

Szia, Marie!

Akkor jó, ha végül vers lesz belőle, tehát most sincs baj.

üdv, János

Marie_Marel2014. december 10. 21:58

Huhh, János...
Szebb érzéseket kívánok neked, boldogabbakat.

Soultribe2014. december 10. 18:21

Köszönöm!

bel_corma2014. december 9. 21:35

Önmarcangoló vers... Van mélysége, az biztos!
Nekem tetszett!