Ha mégsem hinnél

Soultribe•  2008. szeptember 25. 13:08

Ha mégsem hinnél

 

szótlan éjed álmán fekszem,

s forrón tenyeredbe hulltam:

könnycsepp vagyok a szemedben

lennék ma a dalod és adnám

benned éledő szónak a hangot

de félek izzó figyelmem

alig-forradt sebeidbe karmol

mert látok benned átható mélyen

és ha futnánk újra sínpárokon

megmutatnám: nincs tőlem mit félned

 virágaidat ha szárította a szilaj szél

a benned fakadó örömömmel öntözhetném

 táplálhatnálak a húsból

 mit életemtől kaptam

és akkor is adnék

mikor én már éhen haltam

és tudod: nem kérnék értem semmi valót

türelmesen várnám, hogy

leénekeld az égről azt a csillagot…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Soultribe2008. október 7. 17:01

Marie,

A Teljességig, onnantól értelmét veszíti.

Steelbone,

Én is azzal tartozom Neked.

steelbone2008. október 7. 16:54

Igen, újra hiszek és álmodom.
Köszönettel tartozom feléd:
Steelbone

Marie_Marel2008. október 7. 16:43

János, meddig tart a mindörökké???

Soultribe2008. október 7. 16:23

Köszönöm Steelbone!

Akkor most Te hiszel, igaz?

Üdv: János

steelbone2008. október 7. 16:09

Gondoltam beköszönök, visszatértem elmélázni. Jól tettem mert eszembe jutott, hogy egyszer nyáron futottam én is síneken és ez az emlék most mosolygós napocskát emelt fölém!

Soultribe2008. szeptember 25. 16:52

Drága Zita,

Köszöntelek a blogomban! Köszönöm szépen a kedves szavaidat! Én is sokra értékellek Téged! Olyan mélyen tudsz fájni, hogy elszorul néha a szívem. Nagyon érzékeny vagy és sokat jelent az életetben a szeretet..

Köszönöm: János

Soultribe2008. szeptember 25. 16:50

Köszönöm, Marie...

Igen, hiszem, hogy halhatatlan, hogy ez tapaszt minket emberré, hogy szeretni tudunk és szerethetővé tesszük a sebeinket is...

Soultribe2008. szeptember 25. 16:48

Steelbone,

Boldoggá teszel ha ezt mondod! Nagyon örülök, hogy így van: adni tudok valami szépet. Nagyszerű dolog ez és igazán sokat ad hozzá a magányos órákhoz, amikor csak a papír és az érkező hajnal van az emberrel.

zita2008. szeptember 25. 15:48

Engem mindíg jókor találnak meg a soraid. Sokszor nem írok semmit, csak megmaradnak bennem, nem is tudnék, de mindíg olvaslak. Tényleg varázsolsz a soraiddal, nagyszerű embernek tartalak.

Marie_Marel2008. szeptember 25. 14:45

http://blog.poet.hu/Marie_Marel/r-bach-a -szerelem-megszepito-erejerol

Marie_Marel2008. szeptember 25. 14:32

micsoda vallomás....és csrébe
''tudod: nem kérnék értem semmi valót
türelmesen várnám, hogy
leénekeld az égről azt a csillagot…''

szépséges hallhatatlan szerelem...

steelbone2008. szeptember 25. 14:28

Nagyon jó pillanatban talált meg a versed, ezért nagyobb a lelkesedés talán a szokottnál.
Azonosulni tudok a szavaiddal és ez most nagyon jól esik. Köszönöm újra!

Soultribe2008. szeptember 25. 13:59

Hát ennyire átsüt valami a sorokon?
Túlhevültséged erre enged következtetni, Kedves Steelbone.

Átadni magunkat valaki szerettünknek...csodálatos dolog, ez nem vitás.

steelbone2008. szeptember 25. 13:48

Nem tudok elszakadni...

steelbone2008. szeptember 25. 13:23

Hihetetlen szépség árad belőled! Ááá nincsenek a Földön többé hitetlenek...

Köszönettel:
Steelbone

Soultribe2008. szeptember 25. 13:09

folytatva az Örök emlékül gondolatait....