Fogságban

Soultribe•  2008. november 21. 09:47

Fogságban

 

Belegyökereztem hát a mába…

állok a magamra aggatott, 

bontatlan szirmú tegnapokkal,

ebben a sokszereplős magányban.

- mindenki fél, de senki sem gyáva -

A tömegben jó, ha egy kiált…

ránk- szűkül a forgó némaság és

a vihar üres közepére

életet álmodik a világ.

A vér zaklatottan rohan végig,

ruganytalan éveink testében

fuldoklik az önzetlen szeretet,

fényét sosemvolt holnapok tépik.

Fájó mosolyok és kelepcék,

jeges gyűrűikben mozdulatlan

vagyok. Megtépázott sóhajjal

szomorodik el a teremtés

és az idő száját nyitja szóra: 

vakon sodródom, itt csak a most van.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Soultribe2008. november 26. 10:37

Szervusztok,

Köszönöm szépen, hogy olvastatok!

Valami kritika féle és a Carpe Diem, csak sötétebben.

kapocsi.ancsa2008. november 21. 15:04

Remélem nem baj, pár dalocska vidámítás céljából!
Zorall- Táncolj
http://www.youtube.com/watch?v=Q2pQxUBbH BQ

Takáts Tamás- Pocsolyába léptem, ezt régen egy békefesztiválon hallottam először :)
http://www.youtube.com/watch?v=9Y_V1cyeO uY&feature=related

kapocsi.ancsa2008. november 21. 14:12

Kedves János , fájó ez a vers:(

''fuldoklik az önzetlen szeretet,
fényét sosemvolt holnapok tépik. ''

''vakon sodródom, itt csak a most van. ''

Tehetetlen hagyom, hogy a világ magával vigyen, bár másfelé lépnék, de mégsem teszem.
Önmagamnak fogja lettem.
fájó kínom nem eresztem. :(

Törölt tag2008. november 21. 11:46

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2008. november 21. 10:58

''állok a magamra aggatott,
bontatlan szirmú tegnapokkal,
ebben a sokszereplős magányban.''

''Megtépázott sóhajjal
szomorodik el a teremtés ''

Jaj, János-megint megint az a megnevezhetetlen fájdalom bujkál körötted- benned

''a vihar üres közepére
életet álmodik a világ''

álmodjunk magunknak boldog pillanatot!