Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fogságban
Soultribe 2008. november 21. 09:47
Fogságban
Belegyökereztem hát a mába…
állok a magamra aggatott,
bontatlan szirmú tegnapokkal,
ebben a sokszereplős magányban.
- mindenki fél, de senki sem gyáva -
A tömegben jó, ha egy kiált…
ránk- szűkül a forgó némaság és
a vihar üres közepére
életet álmodik a világ.
A vér zaklatottan rohan végig,
ruganytalan éveink testében
fuldoklik az önzetlen szeretet,
fényét sosemvolt holnapok tépik.
Fájó mosolyok és kelepcék,
jeges gyűrűikben mozdulatlan
vagyok. Megtépázott sóhajjal
szomorodik el a teremtés
és az idő száját nyitja szóra:
vakon sodródom, itt csak a most van.Soultribe2008. november 26. 10:37
Szervusztok,
Köszönöm szépen, hogy olvastatok!
Valami kritika féle és a Carpe Diem, csak sötétebben.
kapocsi.ancsa2008. november 21. 15:04
Remélem nem baj, pár dalocska vidámítás céljából!
Zorall- Táncolj
http://www.youtube.com/watch?v=Q2pQxUBbH BQ
Takáts Tamás- Pocsolyába léptem, ezt régen egy békefesztiválon hallottam először :)
http://www.youtube.com/watch?v=9Y_V1cyeO uY&feature=related
kapocsi.ancsa2008. november 21. 14:12
Kedves János , fájó ez a vers:(
''fuldoklik az önzetlen szeretet,
fényét sosemvolt holnapok tépik. ''
''vakon sodródom, itt csak a most van. ''
Tehetetlen hagyom, hogy a világ magával vigyen, bár másfelé lépnék, de mégsem teszem.
Önmagamnak fogja lettem.
fájó kínom nem eresztem. :(
Törölt tag2008. november 21. 11:46
Törölt hozzászólás.
Marie_Marel2008. november 21. 10:58
''állok a magamra aggatott,
bontatlan szirmú tegnapokkal,
ebben a sokszereplős magányban.''
''Megtépázott sóhajjal
szomorodik el a teremtés ''
Jaj, János-megint megint az a megnevezhetetlen fájdalom bujkál körötted- benned
''a vihar üres közepére
életet álmodik a világ''
álmodjunk magunknak boldog pillanatot!