érzéserőd

Soultribe•  2009. január 26. 11:01

érzéserőd

az emlékezet örvénylő mélyén
nem maradtak hátra csak arcok
forró kávéillat kavarog
a szoba sötétjével lejtve
násztáncát – párát izzad az éj –
ablakom nyikordulva csattan
hangja bennem alél - nyugodt nap
csak néhány perce sikongat
lelkes tömeg tapsolhat bennem
úgy visszhangzik az ütemes zaj
hogy minden nyughatatlant felver
felszisszen a tűzforró kályha
futnak rajta tébolyult cseppek:
olvadunk – szíveink közt remeg
a sűrű levegő – tajtékzó
folyó az éjszaka, kezedben
tenyeremtől sima evező: átérhetsz
ideát mozdulatlan a világ

2009-01-23-24 (Róma)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Soultribe2009. március 4. 21:00

most újra nyugodtan is

Soultribe2009. március 4. 16:53

értem és köszönöm

hallgatnálak tovább

steelbone2009. március 4. 16:15

Járok nálad, néha megállok. Most nyomot is hagyok, de csak itt a ''színfalak'' mögött...érteni fogod a szavakat!

Maradok tiszteletteli olvasód: Steelbone

''Mester, egy ifjú ember szól ím köszöntve hozzád.
Szeresd, mert sok setét sorod érte sziven,
S mert egykor, úgy beszélik, ült a térdeiden,
S látta fénylő szeme húszévesnek az orcád.
Most is úgy hódol lelke, oly szeliden s oly mélyen,
Mint amaz ifjak hajták szép térdöket a földig,
Kik ámulón figyelték az Úr komoly szemöldit
Ama bibliabéli, hegyibeszédes éjen...

Csodállak, aki jöttél e víg Kánába, s készítsz
Setét, erős bort nékünk könnyeid szent vizéből,
S áldlak, mert újra zengő s ámbrás csókod izétől
Ajka ama holt lyánynak, ki a magyar Poézis,
Áldlak, mert csodát mívelsz... bénák s vakok között,
Míg gőggel megtagad sok vénhedt írás-túdó,
S míg fitymál unt rimekkel sok ósdi sírás-túdó,
Áldlak, mert szent magyar vagy, nagy és megöklözött...

Áldlak, mivel szilaj vagy s szelíd, mint ama Másik,
Kinek kemény kezétől a templomi kufár-had
Üvölt vala... s ki szólt: Ha ki szivében fáradt,
Énhozzám jöjjön el, s lel megnyugasztalást itt...
Áldlak, mert engem is, ki halkan s meghatottan
Szólok hozzád, a lelked, ó, hányszor megvigasztalt,
Ha súlyos térdeim vonszoltam, és az aszfalt
Furcsán kongott... s az éjben verseid mondogattam...''

Soultribe2009. február 16. 13:06

Hajnalka!

Már-már félelmetes mennyire látsz!
Én is üdvözöllek és nagyon köszönöm, hogy itt jártál!

János

PHAEDRA2009. február 15. 00:09

Valami megremeg, majd elsüllyed az emlékek közé, de „mélyen'' a felszínen marad,akár a szívdobbanás,mely csak annyit kér,hogy:Levegőt…!

Üdvözöllek:Hajnalka


Soultribe2009. február 11. 08:27

Ugye?! :)

Köszönöm...

mezeimarianna2009. február 11. 04:58

Szép!!!

Soultribe2009. február 10. 08:58

Sziasztok,

Nagyon köszönöm, Nektek!

Janó,

Nincs, szeretnék nagyon egyszer. Most jelent meg 2 versem a helyi újságban, ez a legtöbb, amit elértem.

A megtisztelő véleményed köszönöm!

Üdv: János

nemojano2009. február 6. 12:35

Van már köteted? kellene!

Marie_Marel2009. január 30. 14:28

''szíveink közt remeg
a sűrű levegő – tajtékzó
folyó az éjszaka, kezedben
tenyeremtől sima evező: átérhetsz
ideát mozdulatlan a világ''

Csodás... azok a részek is, amiket Ancsa jó érzékkel kiválogatott. :-)

kapocsi.ancsa2009. január 26. 13:04

Szó szerint átsütnek belőle az érzések.
''forró kávéillat kavarog''
''– párát izzad az éj –''
''felszisszen a tűzforró kályha
futnak rajta tébolyult cseppek:
olvadunk – ''
Gratulálok:)

paphnutius2009. január 26. 11:52

Tetszik!