Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
érzéserőd
Soultribe 2009. január 26. 11:01
érzéserőd
az emlékezet örvénylő mélyén
nem maradtak hátra csak arcok
forró kávéillat kavarog
a szoba sötétjével lejtve
násztáncát – párát izzad az éj –
ablakom nyikordulva csattan
hangja bennem alél - nyugodt nap
csak néhány perce sikongat
lelkes tömeg tapsolhat bennem
úgy visszhangzik az ütemes zaj
hogy minden nyughatatlant felver
felszisszen a tűzforró kályha
futnak rajta tébolyult cseppek:
olvadunk – szíveink közt remeg
a sűrű levegő – tajtékzó
folyó az éjszaka, kezedben
tenyeremtől sima evező: átérhetsz
ideát mozdulatlan a világ
2009-01-23-24 (Róma)
Soultribe2009. március 4. 21:00
most újra nyugodtan is
Soultribe2009. március 4. 16:53
értem és köszönöm
hallgatnálak tovább
steelbone2009. március 4. 16:15
Járok nálad, néha megállok. Most nyomot is hagyok, de csak itt a ''színfalak'' mögött...érteni fogod a szavakat!
Maradok tiszteletteli olvasód: Steelbone
''Mester, egy ifjú ember szól ím köszöntve hozzád.
Szeresd, mert sok setét sorod érte sziven,
S mert egykor, úgy beszélik, ült a térdeiden,
S látta fénylő szeme húszévesnek az orcád.
Most is úgy hódol lelke, oly szeliden s oly mélyen,
Mint amaz ifjak hajták szép térdöket a földig,
Kik ámulón figyelték az Úr komoly szemöldit
Ama bibliabéli, hegyibeszédes éjen...
Csodállak, aki jöttél e víg Kánába, s készítsz
Setét, erős bort nékünk könnyeid szent vizéből,
S áldlak, mert újra zengő s ámbrás csókod izétől
Ajka ama holt lyánynak, ki a magyar Poézis,
Áldlak, mert csodát mívelsz... bénák s vakok között,
Míg gőggel megtagad sok vénhedt írás-túdó,
S míg fitymál unt rimekkel sok ósdi sírás-túdó,
Áldlak, mert szent magyar vagy, nagy és megöklözött...
Áldlak, mivel szilaj vagy s szelíd, mint ama Másik,
Kinek kemény kezétől a templomi kufár-had
Üvölt vala... s ki szólt: Ha ki szivében fáradt,
Énhozzám jöjjön el, s lel megnyugasztalást itt...
Áldlak, mert engem is, ki halkan s meghatottan
Szólok hozzád, a lelked, ó, hányszor megvigasztalt,
Ha súlyos térdeim vonszoltam, és az aszfalt
Furcsán kongott... s az éjben verseid mondogattam...''
Soultribe2009. február 16. 13:06
Hajnalka!
Már-már félelmetes mennyire látsz!
Én is üdvözöllek és nagyon köszönöm, hogy itt jártál!
János
PHAEDRA2009. február 15. 00:09
Valami megremeg, majd elsüllyed az emlékek közé, de „mélyen'' a felszínen marad,akár a szívdobbanás,mely csak annyit kér,hogy:Levegőt…!
Üdvözöllek:Hajnalka
Soultribe2009. február 11. 08:27
Ugye?! :)
Köszönöm...
mezeimarianna2009. február 11. 04:58
Szép!!!
Soultribe2009. február 10. 08:58
Sziasztok,
Nagyon köszönöm, Nektek!
Janó,
Nincs, szeretnék nagyon egyszer. Most jelent meg 2 versem a helyi újságban, ez a legtöbb, amit elértem.
A megtisztelő véleményed köszönöm!
Üdv: János
nemojano2009. február 6. 12:35
Van már köteted? kellene!
Marie_Marel2009. január 30. 14:28
''szíveink közt remeg
a sűrű levegő – tajtékzó
folyó az éjszaka, kezedben
tenyeremtől sima evező: átérhetsz
ideát mozdulatlan a világ''
Csodás... azok a részek is, amiket Ancsa jó érzékkel kiválogatott. :-)
kapocsi.ancsa2009. január 26. 13:04
Szó szerint átsütnek belőle az érzések.
''forró kávéillat kavarog''
''– párát izzad az éj –''
''felszisszen a tűzforró kályha
futnak rajta tébolyult cseppek:
olvadunk – ''
Gratulálok:)
paphnutius2009. január 26. 11:52
Tetszik!