Bennem egyedül

Soultribe•  2008. szeptember 26. 09:33

Bennem egyedül

 

Lángol a nyár.

Lépjünk ki a fényre,

a perzselő nap

 olvasszon veled

engem is egészre.

 

Déli magányodban

megtaláltalak egy dalban,

most utcáinkat rovom

veled vagyok magamban.

 

Ha a fény bántana,

lepkeszín ernyőket

bontok majd fölénk

felhőnek.

 

Szíved hangol,

bennem kesereg,

e tudat szárazra fojtja

repedő lelkemet.

 

Már esik is,

 Te most mégse bánd,

…..maradj bennem,

 hallgasd a szívemen át.

 

Ha csak egy pillanatra is

tudtalak boldognak lenni,

megérte ennyire elveszni.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Soultribe2008. szeptember 26. 13:51

Köszönöm szépen....

Marie_Marel2008. szeptember 26. 13:29

''Ha csak egy pillanatra is
tudtalak boldognak lenni,
megérte ennyire elveszni.''

A vallomások vallomása...

narnia2008. szeptember 26. 13:21

Gyöngyszem....ha fönt lenne szívemet adnám,itt csak dícsérni tudom.
Szép!

Soultribe2008. szeptember 26. 12:26

Addig jó, amíg pirulni tud az ember...

Soultribe2008. szeptember 26. 10:29

Köszönöm, Barbara. Dicsérgetsz folyton, már mondtam Neked hónapokkal ezelőtt, hogy zavarban vagyok ilyenkor. Te olyan mesterien és szépen írsz, hogy álmélkodva olvaslak mindig. Nem is beszélve a közös versekről, nagyszerű élmény volt Veled írni, amit ezúton is köszönök.