akác és bodza

Soultribe•  2019. június 4. 22:23

akác és bodza

 

egy heti esők maradékát

sírják a fák halk robajjal

az éjszakán sikoltva lép át

anyám és apám a hajnal

 

élő és holt súlyok alatt

sírok közt botladozva nézem

hogy mégsem várják a tavaszt

merednek az égre fehéren

 

csöppenő viaszcsonkok felett

bújik meg a nap szelíden

valaki másnak érkezhetett

minket keresztre feszített

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Soultribe2019. július 10. 16:37

:-) Drága Marie.

Marie_Marel2019. július 9. 15:44

Rajtad a szemem, mindig. Meg a karikádon, amivel kislányok játszanak. Tudod, van ami csendes, és nem múlik el. Mint egy madárfütyös hajnal emléke. :-)

Soultribe2019. július 7. 17:44

Ölellek én is, Marie! Köszönöm, hogy benéztetek!

Marie_Marel2019. július 5. 23:20

Ölellek.

Zerge2019. július 1. 14:48

Örülök, hogy újra írsz!