a lét temploma

Soultribe•  2009. április 6. 20:32

a lét temploma

apró porszemmé szűkül a távol
az élet jeges lehelete szárít
romba dől az ezerfényű álom
köveiből építek katedrálist

ősi padlóra tört éjsötét imák

sejtek melyek bőrödön száradnak el

a félelem vagyok ki közénk kiált

egy fénybefordult árny ki körbeölel

 

a ridegre-edzett tudatom felszel

enyém az éledő örök szerelem

televérzem álmaimmal a lelked

fényed nélküli önmagam keresem

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Soultribe2009. április 17. 17:47

Köszönöm, Kedves Tímea!

János

Törölt tag2009. április 17. 17:39

Törölt hozzászólás.

Soultribe2009. április 17. 17:13

Nagyon szépen köszönöm a szavaitokat, igazán sokat jelentenek!

János

Törölt tag2009. április 15. 09:22

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2009. április 15. 08:51

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna2009. április 15. 03:28

Gyönyörű!!!

Soultribe2009. április 14. 22:24

Köszönöm, Marie!

Marie_Marel2009. április 14. 10:03

''televérzem álmaimmal a lelked
fényed nélküli önmagam keresem''

Jajj Istenem, János...minden szavad megtalál...
Örülök neki...hogy vissza is...

Soultribe2009. április 7. 08:33

Köszönöm! Befejeztem és a címet is megkapta!
Sokkal borultabb, mint a kedvem mostanság, de pont a cím kötelezett, hogy mélyebbre menjek és vissza is.

Örülök Nektek és köszönöm, Magdi, újra!

János

narnia2009. április 6. 21:35

''televérzem álmaimmal a lelked''

érteni véllek :(((((

kapocsi.ancsa2009. április 6. 21:03

Ismét mély elgondolkodtató sorok..
''a félelem vagyok ki közénk kiált
egy fénybefordult árny ki körbeölel''
Félelem és fény...nagy a dilemma.
Néha jó sodródni csak:)
Üdv:Annamari