Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
a híd előtt
Soultribe• 2008. október 27. 10:30
a híd előtt
emlék-kérgek szikkadnak
a kertvégen:
rézsűn mélázik a lélek
hagyom,
kint felejtettem a napon
látlak:
szerelem sétál a sárban
és várja, egyre csak várja
Soultribe2008. október 28. 17:21
Láthatatlanok vagyunk rajta
Marie_Marel2008. október 28. 16:40
igen, az a varázslatos híd, mely összeköt és még átjárást is biztosít... kész csoda!
Soultribe2008. október 27. 16:26
Kedves Steelbone,
Ez itt ősz, nyúlik tán erre-arra, a nyárba is, de az ősz (és Tóth Árpád :)) nélkül nem született volna meg.
Örülök, hogy Neked is van mire emlékezned: halkuló napok arany-ölén fakult képek!
Talán a híd?! Biztos az köti össze az emlékeket. :)
János
steelbone2008. október 27. 12:33
Az én emlék-kérgeim egy forró nyári napból valók, tele volt fénnyel és várakozással.
Köszönöm h segítettél újra megidézni a verseddel - bár azt hiszem sosem fogom elfelejteni, de jó újra és újra visszaszaladni odáig.
Steelbone