Soultribe blogja

Soultribe•  2020. augusztus 23. 18:42

apa nézd

apa nézd

 

apa nézd: fürdik az útszéli porban a nyár

megtört háttal meztelenkedik a réten

kint ragadt a lelkem egészen (olvad-e már?)

 

apa nézd: égetik a villanyt a házban

talán valaki idegen lehet odabent

belopakodtam és senkit sem találtam

 

apa nézd: a kocsmapulton ott az italod

fojtott remegésed újra elszakít tőlem

de létezem és megölelnélek (ha hagyod)

 

apa nézd: rajzolok neked napot és felhőt

rózsaszínre nevetem neked a világot

kapsz tőlem tengert, hegyeket, völgyet és erdőt

 

apa nézd: ha most még nem is majd egyszer talán

a szám nem lesz tele fekete kövekkel

és megtanulom kimondani: édesapám

 

apa nézd: neked valami fontosat adok

az életet, amit te nem adhattál nekem

tőlem minden áldott pillanatban megkapod

Soultribe•  2020. június 6. 09:12

legyen két gy

legyen két gy

 

gonosz felhőkben reszketnek a rózsák

már készül ránk szakadni a valóság

sugarait óvja-rejti az elzárt nap

majd kibuggyan és esik-esik-felszárad


Soultribe•  2020. május 19. 08:56

tolvajok és koldusok

tolvajok és koldusok

 

a nem létben is lenni (úgy érkeztünk)

túlélő virágként fázni a télben

mikor napod világa már nem süt

és senki sem alszik - de nincs is ébren -

 

a szürkére zokogott szemű hold

terhe alatt botladozik az este

rád illesztek gyönyörű képeket

emlékek apró darabokra metszve

 

aztán hallgatjuk a dermedt éjszakát

mikor fekete szirmokat bontogat

és gerincét roppantja a csendnek

ahogy gomolyog bennünk a gondolat:

 

növekszünk az élet keserű tején

majd sejtekig töredezünk a fagyban

s lesz koldult szerelem és lopott remény

a helyrehozott helyrehozhatatlan

Soultribe•  2020. március 31. 16:43

világít

világít

 

valahogy mindig csak félni kell

ma már az öreg tölgy sem felel

sírokon nőnek a virágok

csak egy árva szellem kiáltott

kiáltott és suhant el velem

körbefonta rám a végtelent

tiszta és elviselhetetlen

ahogy vagyok az élet ellen

nőnek és nőnek csak – bárkinek -

talán koszorút majd készítek

szép virágokból a sírokon

azután csak úgy majd eldobom

legyen azé aki még számít

jön-jön (csak jön) és úgy világít

Soultribe•  2020. március 14. 13:20

kilehelve

kilehelve

 

nem a soha többé - ha fáj is -

talán csak a most is soha

feneketlen örvény a táj itt

egy kivájt szemű mostoha

lehetnék még halhatatlan

minden meg nem élt hajnalig

szerelem egy szép alakban

ahol a tavasz is lakik

szó lettem odalehelve

majd a fájdalom (ami jön)

a haldoklók csupasz lelke

vérzik így a hideg kövön

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom