Symonka blogja

Symonka•  2014. szeptember 28. 20:27

Cipő mese

Volt pár színes kiscipőm,

Bejártuk a zöld mezőt,

Harmatos fű simogatta,

Talpát kavics csiklandozta.


Vittek engem messzi útra,

Játszótérre, kisvasútra,

Csúszdán csúsztunk, hintán lógtunk,

A piros labdát együtt rúgtuk.


Vittek engem óvodába,

Együtt másztunk föl a fára,

Kopott lett a cipőm orra,

Csámpás lett a két kis sarka.


Megfürdettem pocsolyába',

Had legyen szép utoljára,

Elbúcsuzunk még ma este,

Kicsi maradt mindörökre.

Symonka•  2014. szeptember 23. 23:53

Ha mennél hideg szélben

"Ha mennél hideg szélben"

Míg kabátodra terül a magány,

Lépteid ritmusra konganak,

Szíved zokogja dallamát.

Boltíves éjszakán

Társul szegődik melléd a félelem,

Morzsáira hullott szellemed,

Ott vezekel némán veled.

Bódulatra mámor, hogy többé sose fájjon,

Álom nélkül ébredsz, odvas betonágyon,

Nincs más vágyad, fejedben zsong untalan,

Csak "volnál magad, volnál magad".


Vers feladvány

1. és utolsó sor Robert Burns idézettel

Symonka•  2014. július 24. 07:07

Papírország

Papírország papírgyára, papír lesz a munkatársa,

papírja van nagy eséllyel, papír lesz a munkabére,

papír kell, ha jön a mentő, papírod az életmentő,

papír kell, ha utazol, papírod mi igazol,

papírt kapsz, ha megszülettél, másikat, ha elköltöztél,

papír kell, hogy jól tanulj, papír nélkül nincs tanú,

összekötni életet, papír nélkül nem lehet,

papír kell, ha útra kelnél, papír nélkül mire mennél...


- amikor már elegem lett a "papírok" beszerzéséből -

Symonka•  2014. július 7. 11:33

Nem ér a nevem

Nem ér a nevem, én itt most kiszállok,

Ábránd ízű dermedt életem,

Rád hagyom, vidd, nem érdekel.

A buszon tovább zötyög a vert sereg.


Csak dobál a képzetem e kormos világ felett,

Beszippantotta álmaim, a motorban robban,

Füstköd a világra,

Arcokra simul a szmog szürke árnya.


Nem ér a nevem, én itt most kiszállok,

Játsszátok tovább nélkülem e világot,

Egyre távolodok,

Összemosódnak a test képű árnyak,

Sejtésem sincs, melyik ki én vagyok,

S hogy mi a rend e táncban. 


Napszítta életem, kifakultra cserélem,

- Eladó, hirdetik fönt a hetediken.

Mélabús vasárnap délben, a

Fokhagymaszagú álmok

Bekúsznak az ajtók résein.

Váltok.


Játszótéri álmok, ipiapacs, egy-kettő-három,

Hintában ültem, libikóka fönt-lent,

A bús képű lovag ő lesz, ki marad,

Nem ér a nevem, nem vagyok itt,

Harsogtam végre a város felett.

Symonka•  2014. június 23. 20:55

Ki mondja meg...

Félelemszagú élet, titkos játékszerem,

Győztes nem lehetek, csak morzsát dob nekem.

"A kocka el van vetve" - mondták odafenn,

S most gyenge szálon csüngök idelenn.

Szél, ha fú' elsodor, nem állok ellen, mert ez én vagyok,

Hullám, ha partra vet, ott is maradok.

Hinném, hogy ez a sorsom, de itt belül tűz vagyok,

Mindent fellobbantó és egymást kioltó,

Keserű füstje már szorítja torkom.


Ki mondja meg nekem, meddig maradok?


Saját martalékom romja még ma összetart,

Vékony hártya a jég,

Csonttá fagyott lelkem, e tűzben elég.

Én akartam, én választottam sorsot,

- de, mi van, ha mégsem -

Ha keményfedeles könyvben, már megírták létem.

Pálmalevél vagy csillagok?

Súgjátok meg, választ hol kapok.

Gyűrött tenyerem fürkészem csendben,

Kusza a rejtvény, hiába nézem.

Rám hajol a múlt, elveszett a jövő,

Mennyit, miből kapok, mennyi, mit adhatok?


Ki mondja meg nekem, meddig maradok?


Megszólnak idelenn, ítélnek odafenn,

Ősök adta zsákom görnyedve cipelem,

Én vagyok én - és ha nem?

Kutatom a jövőt, utaztam a múltban, hogy

Megtudjam ki vagyok, lopva elindultam.

Rosszalva figyelik minden lépésemet, mert megszokták,

Itt vagyok, a játszmában tag vagyok.


Ki mondja meg nekem, meddig maradok?


Életem vagy létem volt, melyikből mennnyi,

Férfi, nő, aggastyán vagy gyerek?

Örökre titkosítva, föl nem törhetem,

Itt rezeg bennem, majd elhal csendesen.