Symonka blogja

Ferdén áll a mutató,

Már nem tudja, hogy mi a jó.

Érték az, mi becstelen,

Híres, aki nemtelen.

Jó pénzért vett életek,

Mutatják a célt neked,

Szirénhangok, énekek,

Megsemmisült lényegek.

Befognak, mint vadlovat,

Kantárok közt tartanak,

Megszabják az utadat,

Sarkanytyúzzák sorsodat.

Nem te tűzted az alkonyi csillagot az égre,

Nem te csorgattad a patakot a völgy ölébe,

A Napnak járását sem kódolhatod át,

Kényed-kedved szerint a nappalt s az éjszakát,

Nem te vájtad a vad folyónak útját,

Nem te dagasztottad a vitorla vásznát,

- Alázat! - Morgom, a Föld nem miattad forog,

Esőt a Földre, te csak imádkozod,

Nem te korbácsoltad az égre a tengert,

Nem te alkottad a Földre az embert,

Napnak aranyló sugarát te csak begyűjtheted,

Zord tengeri széllel a végzet megérkezett.