Symonka blogja

Volt pár színes kiscipőm,

Bejártuk a zöld mezőt,

Harmatos fű simogatta,

Talpát kavics csiklandozta.

Vittek engem messzi útra,

Játszótérre, kisvasútra,

Csúszdán csúsztunk, hintán lógtunk,

A piros labdát együtt rúgtuk.

Vittek engem óvodába,

Együtt másztunk föl a fára,

Kopott lett a cipőm orra,

Csámpás lett a két kis sarka.

Megfürdettem pocsolyába',

Had legyen szép utoljára,

Elbúcsuzunk még ma este,

Kicsi maradt mindörökre.

Hű, de piros ez a málna,

Belefér a kicsi számba,

Gurul jobbra, gurul balra,

Aztán, hopp a pocakomba.

Epret ettem, szép leszek,

Nézzétek csak gyerekek,

Kicsi szívek, harmatosak,

Tányéromon sorakoznak.

Szeretem az érett körtét,

Aranyszínben tündököl még,

Íze édes, zamatos,

Vilmosunk is aranyos.

Nézd csak, itt a görögdinnye,

Nem fér el a tenyerembe,

Kapaszkodjál kiskomám,

Majszolni egy tudomány.

Őszibarack piros-sárga,

Napsugárnak édes álma,

Íze olyan mennyei,

Én akarom leszedni.

Meggyet ettem, szeretem, bár

Kicsit fanyar énnekem.

Arcomra egy mosoly szalad,

Fülbevalóm ízes falat.

Aztán majd, ha jóllakom,

Kerek lesz a pocakom.

Fog-mese

Kibújt az én fogacskám,

Kicsi fehér gyöngyszem ám,

Alul kettő, fölül kettő,

Szép mosolyhoz elegendő.

Aztán jött a többi sorra,

Napjaimat bitorolta,

Rágnom kellett papírt, kulcsot

S mindent, ami elém hullott.

Viszketett az ínyem éjjel,

Bömbölés lett ám a vége.

Párnám reggel nyálban úszott,

Újabb fogam előbúvott.

Most már vígan rághatok,

Ételt is mi darabos,

Almát, répát, jó keményet,

Könnyen zajlik már az élet.

Reggel, este megkefélem,

Gumicukor nem kell nékem.

Büszke vagyok mind a húszra,

Várom még a többit sorba.

Mosolyomnak ékessége,

Fogacskáim fehérsége,

S hogyha egyszer lecserélem,

Elteszem majd, szép emléknek.

Altató

Álomtündér most neked dalol,

Elringat csendben és hozzád hajol,

Hunyd be a két szemed, vigyáz majd rád,

Csillagok fénye ragyog reád.

Őrizzük álmodat, legyen csak szép,

Álmodd, mi kedves, mi rózsaszín még.

Tündérek kórusa neked dalol,

Álomba ringat és hozzád hajol.

Reggel, ha felébredsz, eltűnik már,

De esténként itt van  és álmot hoz rád,

Aludj most, gyermekem aludj most el,

Álmodjál szépeket, boldog leszel.