Symonka blogja

Félelemszagú élet, titkos játékszerem,

Győztes nem lehetek, csak morzsát dob nekem.

"A kocka el van vetve" - mondták odafenn,

S most gyenge szálon csüngök idelenn.

Szél, ha fú' elsodor, nem állok ellen, mert ez én vagyok,

Hullám, ha partra vet, ott is maradok.

Hinném, hogy ez a sorsom, de itt belül tűz vagyok,

Mindent fellobbantó és egymást kioltó,

Keserű füstje már szorítja torkom.

Ki mondja meg nekem, meddig maradok?

Saját martalékom romja még ma összetart,

Vékony hártya a jég,

Csonttá fagyott lelkem, e tűzben elég.

Én akartam, én választottam sorsot,

- de, mi van, ha mégsem -

Ha keményfedeles könyvben, már megírták létem.

Pálmalevél vagy csillagok?

Súgjátok meg, választ hol kapok.

Gyűrött tenyerem fürkészem csendben,

Kusza a rejtvény, hiába nézem.

Rám hajol a múlt, elveszett a jövő,

Mennyit, miből kapok, mennyi, mit adhatok?

Ki mondja meg nekem, meddig maradok?

Megszólnak idelenn, ítélnek odafenn,

Ősök adta zsákom görnyedve cipelem,

Én vagyok én - és ha nem?

Kutatom a jövőt, utaztam a múltban, hogy

Megtudjam ki vagyok, lopva elindultam.

Rosszalva figyelik minden lépésemet, mert megszokták,

Itt vagyok, a játszmában tag vagyok.

Ki mondja meg nekem, meddig maradok?

Életem vagy létem volt, melyikből mennnyi,

Férfi, nő, aggastyán vagy gyerek?

Örökre titkosítva, föl nem törhetem,

Itt rezeg bennem, majd elhal csendesen.