baba-mesék

Fog-mese

Kibújt az én fogacskám,

Kicsi fehér gyöngyszem ám,

Alul kettő, fölül kettő,

Szép mosolyhoz elegendő.

Aztán jött a többi sorra,

Napjaimat bitorolta,

Rágnom kellett papírt, kulcsot

S mindent, ami elém hullott.

Viszketett az ínyem éjjel,

Bömbölés lett ám a vége.

Párnám reggel nyálban úszott,

Újabb fogam előbúvott.

Most már vígan rághatok,

Ételt is mi darabos,

Almát, répát, jó keményet,

Könnyen zajlik már az élet.

Reggel, este megkefélem,

Gumicukor nem kell nékem.

Büszke vagyok mind a húszra,

Várom még a többit sorba.

Mosolyomnak ékessége,

Fogacskáim fehérsége,

S hogyha egyszer lecserélem,

Elteszem majd, szép emléknek.

Altató

Álomtündér most neked dalol,

Elringat csendben és hozzád hajol,

Hunyd be a két szemed, vigyáz majd rád,

Csillagok fénye ragyog reád.

Őrizzük álmodat, legyen csak szép,

Álmodd, mi kedves, mi rózsaszín még.

Tündérek kórusa neked dalol,

Álomba ringat és hozzád hajol.

Reggel, ha felébredsz, eltűnik már,

De esténként itt van  és álmot hoz rád,

Aludj most, gyermekem aludj most el,

Álmodjál szépeket, boldog leszel.