Symonka blogja
Tíz éve mentél el
Hiányod végtelen sikoly a megtört időben,
Imám túlcsordult jég a számon,
Halottak napján, kint a temetőben
Arcodat a felhőkben látom.
Köröttünk tízezer láng vibrál,
Földre hullott apró csillagok,
Szívünkben örök a világunk,
Fehér szirmok, rebbenő angyalok.
A lényeg...
Ferdén áll a mutató,
Már nem tudja, hogy mi a jó.
Érték az, mi becstelen,
Híres, aki nemtelen.
Jó pénzért vett életek,
Mutatják a célt neked,
Szirénhangok, énekek,
Megsemmisült lényegek.
Befognak, mint vadlovat,
Kantárok közt tartanak,
Megszabják az utadat,
Sarkanytyúzzák sorsodat.
Ébredj! (oh,ego...)
Nem te tűzted az alkonyi csillagot az égre,
Nem te csorgattad a patakot a völgy ölébe,
A Napnak járását sem kódolhatod át,
Kényed-kedved szerint a nappalt s az éjszakát,
Nem te vájtad a vad folyónak útját,
Nem te dagasztottad a vitorla vásznát,
- Alázat! - Morgom, a Föld nem miattad forog,
Esőt a Földre, te csak imádkozod,
Nem te korbácsoltad az égre a tengert,
Nem te alkottad a Földre az embert,
Napnak aranyló sugarát te csak begyűjtheted,
Zord tengeri széllel a végzet megérkezett.
Ki az úr az ivóban?
Mindenki vendégem, megveszem a boltot,
Kiáltja lazán, rázza a rongyot,
Kocsmának lánya ma övé egy körre,
Bája már kopott, ki vonja kérdőre.
Fenekére csapkodja feltüzelt vágyát,
Blúzába liheg, megadja árát,
Zsíros bajszán még billeg a morzsa,
Övén már lazít, indul a móka.
Itt az ő szíve, ingatag otthona,
Hiába várja asszony, rég kihűlt vacsora,
Eladta lelkét a borgőzös népnek, így
Oltva szomját keserű lelkének.
Borra sör és sörre bor,
Nem számít mennyi... a vodka meg sehol?!
Pöröl a múlttal és pöröl a jelennel,
Asztalra borul másnapos jövővel.
Üdül a szeretet
Magányom ül a szék peremén,
Hozzám hajol csendben,
Megreccsen az éj,
Szívem szürcsöl egyet
A remény italából,
S míg üdül a szeretet,
Táncra hív a bánat.
Versírás négy szóval:
bánat, üdül, szék, szürcsöl