Symonka blogja

Symonka•  2014. november 3. 07:20

Tíz éve mentél el

Hiányod végtelen sikoly a megtört időben,

Imám túlcsordult jég a számon,

Halottak napján, kint a temetőben

Arcodat a felhőkben látom.


Köröttünk tízezer láng vibrál,

Földre hullott apró csillagok,

Szívünkben örök a világunk,

Fehér szirmok, rebbenő angyalok.

Symonka•  2014. október 13. 18:39

A lényeg...

Ferdén áll a mutató,

Már nem tudja, hogy mi a jó.

Érték az, mi becstelen,

Híres, aki nemtelen.

Jó pénzért vett életek,

Mutatják a célt neked,

Szirénhangok, énekek,

Megsemmisült lényegek.

Befognak, mint vadlovat,

Kantárok közt tartanak,

Megszabják az utadat,

Sarkanytyúzzák sorsodat.

Symonka•  2014. október 9. 07:47

Ébredj! (oh,ego...)

Nem te tűzted az alkonyi csillagot az égre,

Nem te csorgattad a patakot a völgy ölébe,

A Napnak járását sem kódolhatod át,

Kényed-kedved szerint a nappalt s az éjszakát,

Nem te vájtad a vad folyónak útját,

Nem te dagasztottad a vitorla vásznát,

- Alázat! - Morgom, a Föld nem miattad forog,

Esőt a Földre, te csak imádkozod,

Nem te korbácsoltad az égre a tengert,

Nem te alkottad a Földre az embert,

Napnak aranyló sugarát te csak begyűjtheted,

Zord tengeri széllel a végzet megérkezett.

Symonka•  2014. október 8. 06:46

Ki az úr az ivóban?

Mindenki vendégem, megveszem a boltot,

Kiáltja lazán, rázza a rongyot,

Kocsmának lánya ma övé egy körre,

Bája már kopott, ki vonja kérdőre.


Fenekére csapkodja feltüzelt vágyát,

Blúzába liheg, megadja árát,

Zsíros bajszán még billeg a morzsa,

Övén már lazít, indul a móka.


Itt az ő szíve, ingatag otthona,

Hiába várja asszony, rég kihűlt vacsora,

Eladta lelkét a borgőzös népnek, így

Oltva szomját keserű lelkének.


Borra sör és sörre bor,

Nem számít mennyi... a vodka meg sehol?!

Pöröl a múlttal és pöröl a jelennel,

Asztalra borul másnapos jövővel.

Symonka•  2014. szeptember 30. 12:22

Üdül a szeretet

Magányom ül a szék peremén,

Hozzám hajol csendben,

Megreccsen az éj,

Szívem szürcsöl egyet

A remény italából,

S míg üdül a szeretet,

Táncra hív a bánat.


Versírás négy szóval:

bánat, üdül, szék, szürcsöl

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom