A Kastély (016. - 1986. 12.)

Solverus•  2019. szeptember 5. 10:44

I. Mit falaid láttak…

Világtól elzárva, Isten háta mögött,
Mostoha szél tombolt, szétfújva egy dögöt…
Domboldalon dögkút, nem táplálja senki,
Odébb büszke Kastély… A rontást hirdeti.

Időrágta Kastély! Mi a történeted?
Bárókat, grófokat selymedbe fektetted?
Pezsgőt gyártó uradnak nyugalmat adtál?
Vitéz címereket faladon hordoztál?
Némán állva nézted gazdád elűzését?
(Átkot szórtak rá, akik nem is ismerték...)

Öledben iskola nyílott gyermekeknek,
Kik tudásra vágytak, hozzád sereglettek.
Szülők féltett könyveket adományoztak
Újonnan szervezett Tanácsi Könyvtárnak.
Szobáid’ új porcelánok díszítették,
Kincseit nem sajnálta az egyszerű nép.

A tanító azonban elment egy napon,
Elvitt ’mit lehetett, maradtál parlagon.
Vakolatod lepergett, tetőd beszakadt,
Cserepeid hullottak, csak penész maradt.
Víz helyett szemét emelkedett kutadban,
Gerendáidban szúk sercegtek kórusban.  
                               

Varázslatos udvarodat föl gyom verte,
Ablakaid’ egy srác csúzlival belőtte.
Üres pincédben patkányhordák éheztek,
Szebb múltra gondolva sorra elköltöztek.
Gyümölcsösöd, szőlőd torz enyészeté lett…
Egy múlt-tagadó gépezet emésztett meg.

II. A Kastély és a Nemzedék 

Az új nemzedék talált rád, ’mely elveszett,
Nagytermedben zenét, életet teremtett.
Egy kisebb szobádban, mi majdnem ép’ maradt,
Tépett poszter lógott… falad már széthasadt.
Kalandfilmek hőse viharvert papíron,
Színes kísértetként figyelt hallgatagon. 

Ital, cigaretta adódott bőséggel,
Füst, és fény kavargott különös színekkel.
Téli hidegekben vaskályha dohogott,
Ontva forróságot… - néhanapján kormot.
Az egyik srác, ha kérték, küldött egy magnót…
Hétről-hétre zajlottak a találkozók.

Egy új világ jött létre… (Ma már csak álom.),
A holnap üzent egy jövőtlen hajnalon.
Korán nőttünk fel ódon falaid között,
- ’míg nemzedékünk máshol utcán lődörgött, -
Te védelmeztél hótól, jégtől, esőtől…
… de nem óvhattál a koptató időtől.

III. A Kastély és az „öreg”

Egy derűs tavasszal, április elején,
Kamion érkezett ládákkal tetején;
Ketrecestől egy oroszlánt is leraktak,
(Mellette kutya, ’mely „anyja” volt a vadnak).
Egy virgonc ezüstróka is előkerült,
Visítva farka körül többször megpördült.

Ekkor már pénzéhes agyak szimatoltak
Kopóként kutatva, keresve hasznukat…
„Ki filmmel foglalkozik, az gazdag.” – hitték,
Számító gyámjaid tervüket élezték.
Kimeríthetetlen kútra mégsem leltek,
Tüskébe markoltak sóvár zsíros kezek.

Csakhamar megjött az állatok gazdája
Tervezte: a Kastélyt kissé rendbe rakja.
(Láthatatlan kezek dolgoztak ellene,
Tulajdonosait gyűlölet nevelte.
Uszítottak, rémhíreket kovácsoltak,
Bábjaik tettekkel károkat okoztak.)

…bár az „öreget” sokszor kínozta éhség,
Udvarod’ rendbe szedte, akadt segítség,
Egy megbízható társ, egy önzetlen barát,
Aki szerszámot fog, irtja a gazt, fát vág…
Sorra bizonygatták, harca fölösleges:
Hatalmasokkal került szembe, csak veszthet.

Oroszlánját megmérgezték… bár fölgyógyult,
A szarvast kiengedték, lelőtték… kimúlt.
Széttépették Kopaszt, a Hobo film hősét,
Őzikét raboltak, lenyúzták a bőrét.
Erdélyi kopók… s a leghűbb eb: Csibész…
Agyonverték őket… feltűnt egy orvlövész.

Társaival eltűnt a „Szívzűr Puszija”,
Majd négy szelíd vadmalac, és három szarka.
Gigi a kecskebak, a párja, két gida
Egy borongós napon ők sem tértek vissza.
A pusztítás győztes kacajjal nevetett,
Eledelt gyomrába bőséggel vetettek.

Végül az „öregnek” el kellett mennie,
Lassan már nem maradt jóformán semmije:
Az oroszlán, a medve, négy eb, a róka…
Ez volt a diadal? Óriási móka?
„A Kastélyt felújítjuk!” – szóltak a „nagyok”
Egy nagyot: „Mi segítjük az ifjúságot!” 

Ám a Kastélyra szánt pénz gyorsan elfogyott,
Csak a romlás foga hagyott ismét nyomot.
Visszatért a múlt… Állt egy elhagyott romház…
Az „Agy”, ’mely erre várt, boldog lehet immár.

("Az első 49" - 1. kötet - "A vadállatok fájdalmai" ciklus) 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Solverus2019. szeptember 11. 15:37

@MeszarosneMaya: Most nézem, hogy Veresegyháza a lakhelyed. Akkor talán személyesen is ismerted, vagy láttad az "öreg"-et, aki ebbe a versbe belefoglaltatott. Kósa József volt ő. Voltam mellette többször a "Medve-farmon" is Veresegyházán.
Nem mindennapi ember volt. :-)

Solverus2019. szeptember 10. 22:07

@MeszarosneMaya: Köszönöm. Ez kis falum kastélya, amelynek Csantavéry Törley Tibor volt a tulajdonosa. Nagypapám még kerékgyártóként dolgozott nála. A többi adja magát... A férfi - most halt meg szegény - a Gödöllői Filmstúdió kaszkadőre volt, a veresegyházi "medvés" emberként is ismert.
Mint látható, nagyon nagy hatással volt rám, nálunk töltött 3-4 éve alatt.
Álma, a filmekben szereplő kiöregedett állatok parkja volt. Ő nem idomította az állatokat, hanem szeretettel szelídítette őket. :-)

MeszarosneMaya2019. szeptember 10. 20:36

Mennyi szomorú igazság van verseidben.! Szép, és lelombozó egyszerre: Maya

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom