Sokcsok blogja

Sokcsok• 2019. december 25. 01:24

Láz!

Mostoha lelkem

Betyár egy szó,

Szeretlek!

A bujdosó,

Elhagyott szavam,

Gazdája nincs.

Bujdosik a szóval!

Lakcímük, csak annyi,

Nád közt, mocsárban.

Tiszán túl valahol.

Rabsicok , ők orzók!

Egymással szemben,

A suttyók.

Szerelem, érte.

Ő, azért!

Betyárok.

Ugyan miért,

Más nem jutott?

Hiánya, győzött.

Akarom és kell!

Háborús csatlósok.

Hős vezérek,

Már tábornokok.

Dúl, a háború,

Gázol, minden jajon.

Élőt, nem kímél,

És a zsarnok,

Vérszomjas kedvét,

Ékes kupából.

Borral öblíti.

Támadás!

A bor, száján fröccseni!

Addig tart a vérontás,

Míg az utolsó kézben,

Főt hajt, fehér lobogó.

Lángolva, ontott véren.

Széltelenül, legyőzötten.

Remény csak ott,

Hol, semmi értelem!

Vércsend a bigott!

S másnap, virrad!

Szolgaként ébred!

Újra zsarnoka.

Kedvén, kényére.

Őt szolgálva.

Elméje hadakozik,

Birkának áll, a sorba!

Várja megint,

A parazsat.

Szenvedi addig,

Újra zsarnokát.

Szikrára vár.

Reménykedik,

Érik a lázadás!

Minden zászló és cím,

Újra éleszti magát!

2018.10.10.

„Sokcsók!”

Szólj hozzá!

Gondolatok

Sokcsok• 2019. december 25. 01:20

Kicsim!

Vágyakozva képzelem,

Darága kis fotóm!

Óránként nézem, de oly mohón,

Annyira, mohón!

Hogy hátul szétkapcsolom, melltartód!

Majd mindkét kebled, finom csókokkal kóstolom

Belőled mindent szeretnék!

És a lelked is akarom!

Csak álom és vágy!

De oly ismerősnek érzek,

Belőled mindent!

Istennője vagy, összes érzékemnek!

Én, már tudom, milyen állóvizet

Kavartál fel bennem!

Ne félj tőle!

Ha te, vagy,

Gondolod,

Lehetne akárki más?

És, másé sem lehetsz!

Te, az én ideám!

Bár, gondolatvilágod, még lehet idegen.

Nyugodj meg, fel sem veszem!

Fontosabb most az, az ismerős érzés,

Mit minden sejtem közvetít agyamnak

Miktől, arcom már csupa pírban.

De nem!

Azért sem bolondulok beléd,

Mert nem lehet!

Már, megtörtént!

2019.09.16.

„Sokcsók”!

Szólj hozzá!

Sokcsok• 2019. december 25. 00:57

Levél!

Kedves”M”!

Itt maradt nálam, egy füzeted,

Amibe a német anyagodat jegyezted és némi aktuális lázálmodat.

Ehhez fűznék számodra némi magyarázatot,Mert téves a gondolatmeneted eredménye és ha arra mész tovább,A buktatókat, nem tudod kerülni. Egyik megjegyzésedben, azt írtad, hogy szüleid nevetve meg tagadtak, amit nem hiszek, csak szerettek és nem fogták fel miért vagy olyan, amilyen. Tehát, csak nem értettek meg! Talán keveset beszélgettél velük. A halottakkal való álmodásaid, azért lehetnek, mert kerülted az iskolát, ha normálisan ki jártad volna, szépen lassan megszokod a halált és annak helyes felfogását, kezelését, jelentőségét! Az, hogy szüleid meghaltak,az nem kísérhet végig életeden, ami kísér, az a rengeteg ember haragja, akiket átvertél!˙(Tudom, mind mosolyognak rád, de még sem azt érzik. Haragjuk üldöz folyton. Enyém nem üldöz, ne izgulj, mert ha tenné, rettegned kellene!) Már, biztos vagyok benne, gyerekeid tüntették el a lakatot a hídról és az átkozott el minket. Nem sajnálom, mert kisebb gondunk lett csak belőle, ha mást találnak ki talán sosem állunk talpra! Nekem, beválik a jóslatom, jövőre meggyógyulok! Viszont, betegségem miatt már örökre rokkantságin leszek. Volt egy tervem, az álmom ösztökélte, hogy karácsonyra már futok, de csabai intéznivalóim, nem engedtek avval foglalkozni. Mostani célom így a téli járkálás eltanulása, stabilizálása lehet, Csak ennyi hozzáfűzni valóm van, papírra vetett gondolataidhoz. Levelem remélem, jó egészségben talál.

Szólj hozzá!