Sokcsok blogja

Attól szép!

 

Minden,hogy nem volt még soha!

S, páratlan sok fájó csoda.

Ha rád, emlékezem.

Kínoz pár kérdés, jól tudod.

A válasz reá, titkod marad.

Talán, sírba viszed.

Ha válasz nincs, a csoda is halott.

Belehalt minden álmunk.

Ülünk a csendben és várunk.

Volt ilyen néha.

Páros lett, e kéretlen csoda!

Ezt neked, nem kívánom.

Élhess, új csodákat.

Velem, de nélkülem!

Amiért hold telik,

Amitől a nap, fényesen ragyog.

Ha, nem lesz már csoda,

Akkor válaszolj kedvesem!

A titkot nem viselem.

2017.07.08.

Sokcsók!

 

          A velő!

 

A csend mélyéből,

Ha kell,

 Hangom üvölt!

Beszéd helyett.

Mert a szavak,

 

Garasokká lukadtak,

Mint életünk.

Hisz azon már, a szél mulat.

Mikor a lukakon pendül,

 

S , vidáman dudorászik!

Tán, röhög rajtunk?

Teheti, hisz mit érnek szavaink ?

Csak, mi vitatjuk.

De lényegét,

 

,A garasokkal temettük.

Elhasadt örökké, valóságától.

Érték, rendjébe hülyült!

Nő hasadt, férfitól!

 

2017.02.08.

Sokcsók!

 

 

 

 

Míg a világ!

 

Úgy tűnik olyan,

Ha akad parány,

Kisebb is van annál.

Akkor lennie kell! Nagynak,

 

Minden nagyobbnál!

És egyetlenül

 Igazként létezik,

Az univerzum, végtelen!

Tervezettségét nem gondolom,

 Hiszen milliárd haszontalan történik benne.

Ha tervezett,

Az elme, gonosz!

 Mert általa, minden halálra ítélve!

Bár biztatón hangzik,                                                   

De cél, nem szentesíthet mindenféle ezközt!

Talán csak vétlen melléktermékei vagyunk

Új elemek születésének?

Az egész egy vicc!

Annak, poénja lehetünk!

2019.09.11.

„Sokcsók”!

 

Ágnes, vagy Gyöngyvér,

Minden reggel,

Felfogom,

Talán, meglepett,

Utolsó napom!

Soha nem vágytam,

 

Kódjaim, leküzdötték.

Társam várom.

Aki, bennem él.

Nevét sem tudom,

Egy homályos kép.

 

Ágnes, talán Gyöngyvér?

Biztosan, szép nagyon.

A nyakában, csillan a vér

A nyakában aranyláncon.

Játszik a fényben,

 

 

 

 

Játszik vörösen a gyöngy.

Mint  álom!

Félszáznál több évből.

Nem talált még,” utolsó napom!”

Eltévedt?

 

Valahol, bratyizik.

Utál,

Nem kellek neki!

Társára talált?

Egyedül, én várom.

 

Páratlanul,

„Utolsó napom!”

2017.02.07.

 

Sokcsók!

 

 

Abszolút!

Igazság ilyen,

Bár tudjuk,

Nem létezhet!

Egy vélthez igazodva,

Kikezdve felelősségérzettel.

 

Ítélünk!

Talán, mind.

Úgy hisszük,

Mienk a valódi,

És, döntünk.

 

Mások feje felett!

Érdemtelenül.

De tudni kell!

Amivel, mást terhelünk,

Azt rajtunk kéri,

 

Követeli immár,

Sorsunk, az abszolút!

Mit másra szabtál,

Már ruhád, nincs kiút!

Felelősségérzeted leckéje.

Ne csodálkozz,

Hogy minden másképp,

Nem terveid szerint történt.

 

 

 

Mint kis, iskolás.

Feladatod cipeled,

Ha törted pálcád,

Mások felett.

Már, nem lehetsz boldog,

 

Mögötted lapul,

Onnan les!

Mindent tud,

Figyel és téged büntet!

Álmaid feledd,

Újakat keress!

2019.06.10.

„Sokcsók”!