Vasolyám!

 

Vasolyám!

Szöveg:

 

Vasolyám!

, Nagyon kellemes bennem, az ásítozó oroszlán.

Jó érzésekkel, tölt fel!

Miktől, akkumulátorom, duzzad , túltöltött már!.

Kellesz nekem, mint korty víz, a sivatag hevén,

Pár hetes vándorlás után.

Ez így jól van, míg rám ront a sivár dombok mögül egy féktelen érzés.

Mitől éhségem veled oltanám!

Előbb kóstolgatlak csak,

Míg eljön az ideje, hogy egészben bekapjalak!

Kántálást hallok, dobokkal fülemben,

Lelkem mélyéből, és meglepett,

Mert úgy tudtam, már rég halott.

Dobokra ropják a tűz körül törzsi vadászok, táncukat,

Mert holnap indulnak,

Az oroszlánra vadászni .

Lassan, bujkálni indulok.

Sietek, eltűnni!

 

 

 

Pedig csak vasolyámra gondolok!

Tetszik a fotón, kutyusod!

De a kutya úristenit!

Gazdija jobban!

Ölelnélek, szorosan.

Sokat gondolok rád,

 

És hasonlítom

Régebbi magam, hozzád,

Ahhoz, eleget írtál,

Úgy gondoltam, mint te,

De ki nőttem, az ember bűneit.

Beláttam, ha kell, hát változik.

A túlélés érdekében,

A legjobb úton jár.

Isten kapta tőlem a jussát,

Hazug és gonosz, kitaszítottam!

Mostohán élvezheti, tiltott paradicsomát!

 

 

 

2019.03.23.

"Sokcsók"!