Őszül már az Avas!

Őszül, az avas!

 

 

Hűvös őszi szellő kavarog,

Szürke tömbök között

Mint őrjárat, menetel végig az avason.

„Ung” és „ berk”, sem marad vigyázatlan.

A terepszemle, lankadatlan.

 

A színes vedlett lomb adja neki az indulót.

Ütemes, szárazon pergő a ritmus,

S, ha nézel körül

Látod, hogy tehetetlenül

 Sodródnak-e  levelek

 

Pompázatos,szinezetük ,

Ámulatot keltenek.

S, s, abból lesz a tisztelet,

Mert jobb tartani a bőszülő

 Őszi fergetegtől

!

 

Egyre csak erősödik, míg a szürke,

Szemednek, sárgának, vagy vörösnek tűnhet

Ahogy kavarognak e levelek

Kíméletlen a menet, erős tempót diktál

Hogy lásd,!

 

Vissza nem fordulhat már.

Őszi köntösbe öltözött

Az avas körül a határ

Szépen lassan eltűnnek,

A nyári vidám színek.

2016.09.15.

„Sokcsók”!