Napkitörés!

Napkitörés!

Nem egyszerűn nő vagy,

Hatalmas enne, tévedés!

Alul értékelted magad!

Mert nem vagy egyéb,

Mint napkitörés, galaxisban

Bolygók, tejutak és az élet.

Mik érted pusztulnak,

Hoznak sűrű sötétséget.

Milliárd éveket várunk,

Míg rendezi sorait.

Lesz megint bolygónk.

Honnan már tömegek figyelik,

Ahogy új, hold felragyog.

Egy nap derengésében.

Hogy első éjszakáján.

Milliárd csillag ölén,

Sarlóját, csodálják!

Lássák, ezüstös fényét.

Ahogy a mindenség

Egésszé válik megint.

Ha kell, örökkön örökké!

Ha szemed előre tekint

A végtelen űr felé.

Az ismeretlen elmédben feszeng.

2018.02.14.

„Sokcsók”!