Még, nem volt neved!

Lelkem a sivatag.
Mióta ismerlek,
Nedvesség fakad,
Vérző szívemből,

Patakok nyíltak,
Ámuló szemeimből.
Még csodára várnak
Vágyva, kérdőn,
Fátyolos hangodat.

Míg, nem volt neved!
A szél, szomjazón 
homokból épített.
Kupacra kupacról,
Néhány, hegyet.

Köztük sétálva,
„M”!
Nevedre találjak!
De, tévedtem!
Hisz tőlem, hamar,

Alattomosan csentek!
S, akit sunyin.
Ily könnyen lehet.
Arra könnyet, áldozni,
Sem szabad!
2017.03.01.

„Sokcsók”!