Lopakodva!

 

 

 

Lopakodva, nagyon lassan.

Alkonymadarak lepik gyermekkorom.

Jelenünk bölcsőjét feketébe csomagolva.

Rajtuk, még tiportak, súlyos tankok.

Védték, az idegen ideológiát.

 

.Egymásnak ugrottak, izmusok, rokonok.

Háború, addig tart, mig jaj, kiált!

Mikorra némulnak a sikolyok,

 Gyermek emléke, csak halál

Hantolás, mint névadó.

 

Már, mindennapi ünnep.

Ismételve önmagát!

Temetők tömve.

Üresen a kamrák,

Lánctalpak tiporta álmaink.

 

A hantok alá temetve.

Hol, nyugszanak őseink.

Minden túlélő", néma Levente"!

Cipelve új gondjaink.

Míg, gyermeki kacaj,

Hangjára talál.

 

2017.07.30.

"Sokcsók"!

 

 

 

.