Kicsim!

Vágyakozva képzelem,

 Darága kis fotóm!

Óránként nézem, de oly mohón,

Annyira, mohón!

Hogy hátul szétkapcsolom, melltartód!

Majd mindkét kebled, finom csókokkal kóstolom

Belőled mindent szeretnék!

És a lelked is akarom!

Csak álom és vágy!

De oly ismerősnek érzek,

Belőled mindent!

Istennője vagy, összes érzékemnek!

Én, már tudom, milyen állóvizet

Kavartál fel bennem!

Ne félj tőle!

Ha te, vagy,

 Gondolod, 

Lehetne akárki más?

És, másé sem lehetsz!

Te, az én ideám!

Bár, gondolatvilágod, még lehet idegen.

Nyugodj meg, fel sem veszem!

Fontosabb most az, az ismerős érzés,

 Mit minden sejtem közvetít agyamnak

Miktől, arcom már csupa pírban.

De nem!

Azért sem bolondulok beléd,

Mert nem lehet!

Már, megtörtént!

2019.09.16.

„Sokcsók”!