Kellem vagy!

 

Kellemként!

Időd, végtelen”Zsó”!

Sok lehet még.

Míg lelked, dalaidban tombol.

Míg dúdolod kedvenceid,

Túl jutsz minden gondodon.

Ahogyan, magamon érzem.

Bár, nekem a sok is kevés.

Már több emlék teher vállamon,

Annyi van belőle.

S, ha még, lesz annyi évem,

Nem tudom, hova pakolom?

Emlékeimen túl kellett lépnem.

Léptem hatalmasat, nagyot!

A32 vélt évemen bőven túl,

 és , megvagyok.

Melyik lehetek, nem tudom,

De három féle, túl élhet mindenen.

A ”Zsó”, a gonosz és a jó!

„Zsó”, biztosan nem vagyok,

De a maradék kettő még lehetek!

Tehát, a maradék maradok.

Ha maradok oly mindegy melyik,

Csak lábon, bírjam!

Igen, neked írtam,

Mert benne vagy, szürkémben.

Bele fúrtad, mélyen magad.

Hogy a ”Robert Plant” tüze égessen!

Talán, ismerem titkod.

És, szépséged belülről fakad!

2018.06.17.

„Sokcsók”!