Kedvesem!

 

Kávéd újra kell melegítened, itt van előttem!

Sajátom már eltűntettem.

És itt vagy te, szépséges tündérem!

A sorok mögött, kibertérben.

Mikor nincs a képben semmi más, csak te,

Szépségem,  

Alaposan Kivesézlek,

Néha már, szemtelennek tartom gondolataim közben,

Mert azok vannak, és nem kevesen,

Már olyan vagy itt gépemen,

Akit mindig ismertem,

De, hogy lehet?

Nem találkoztunk még!

 Vagy igen?

Ilyent nem felejtenék, tehát lehetetlen!

2019.10.25.

„Sokcsók”!