Sokcsok blogja

 

 

Olyan cigány.

Mikor a vásárban tőle,

 Kérdezik a ló árát.

 De vakkantás, nem felelet!

Ha mondat, farkast ordít,

 

 A tartalom betojik.

Úgy ásít minden szó,

Bölcstelen némán!

2017.07.26.

Sokcsók"!

Oktatlak!

 Ha nem érted már,

Mit neked mondtam!

Nem gond, ha mást érzel.

 

Tudnod kell,

Merre mész,

Mit gondolsz, mit szeretsz?

Rád talál, ne félj,

 Valami hívta érted, eléd.

 

Tárt lelked be ne zárd!

Hagyj, kis rést,

Mert hazug, a hazuggal hál!

Ahh, csalfa Veszprém.

Mikor tolvaj,

 

Lopja szőrét!

Titkos romantika.

Egyik apaként,

Másik, csak szomjan!

Józan ész, sem tudná,

Kitől a teher?

Ember lettél,

Szar, Veszprémben!

Ha köszönnéd,

Ne tedd!

 

Tied még,

Fizeted árát,

Fülledt, minden éj!

Hajtva gyilkosát!

Gyilkos, ha nem értenéd,

 

Olvasd megint át!

Nyarat lovagol,

Ezüst holdsugár.

Tovább tartson.

Mind ledéren,

 

 

Ott állnak a sorban.

Ha fulladnál,

Elteszi lába alól,

Gyilkos a gyilkosát!

 

2018.10.11.

„Sokcsók”!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Míg a világ!

 

Úgy tűnik olyan,

Ha akad parány,

Kisebb is van annál.

Akkor lennie kell! Nagynak,

 

Minden nagyobbnál!

És egyetlenül

Igazként létezik,

Az univerzum, végtelen!

Tervezettségét nem gondolom,

Hiszen milliárd haszontalan történik benne.

Ha tervezett,

Az elme, gonosz!

Mert benne minden halálra ítélve!

Bár biztatón hangzik,

De cél, nem szentesíthet mindenféle ezközt!

Talán csak vétlen melléktermékei vagyunk

Új elemek teremtésének?

Az egész egy vicc!

Talán, poénja, lehetünk!

 

2019.09.11.

„Sokcsók”!

 

Edison!

Gondoltad volna?

Egykor,

Édes gyümölcse a fának.

Ma, foglalatban terem?

Nem szakítjuk,

Boltban vesszük.

Helyére csavarjuk.

Mikor cseréljük.

Fénye, szakadékot

Teremt fejünk felett!

Hogy James eszében is,

Világosság terem?

Míg, gőzgép vajúdik.

Múlt árnyából, osont a jelen.

Hogy egyszer, mindezért,

Eldobjuk a könyveket?

És feladat marad!

Az emlékezet,                                     

Barbár nyugalom volt rég!

Szakadék lett felettünk!

Nagyot fordult életünk.

Talpunk alatt, az ég!

Elfogadtuk, lett nekünk.

Csak a fény szürkés!

Köszönjük, megvagyunk.

Hess, pesszimisták!

Fejlődés az utunk.

Iránya, galaktikák!

Nem bukunk azért sem!

Pedig tempó, nem lassul.

Képzelet, sem határ.

A „Trek,” egyetlen utunk!

Az individualitás!

2018,12.21.

„Sokcsók”!

Holtukig,

Örök küzdők!

Fulladásig.

Férfi és nő!

Indulatból,

 

 

Kíméletlenül.

Míg fájdalom.

Kéretlenül

Csal, Komor,

Felhőket,

 

A kék ég.

Beborul,

Elvetél.

Majd, tisztul.

 

A nap lassan.

Melengeti.

Borúmat.

Tüzet vitt,

Az eső.

 

 

 

 

Széllel vonult.

Máshova.

Most, ott, borul.

Ha tűz oltva,

Szent a béke.

 

Tart tovább?

A küzdelem,

Le, sem áll!

Mint az élet.

Csak nyugalom.

 

Nem lesz már?

Férfi és nő,

Nem lesz pár?

Harc örökkön.

Kifulladásig!

 

 

Kék az ég,

Vörös a nap!

Valami még?

Tüzet, víz arat.

Nőt, férfi vágy!

 

2016.10.26.

Sokcsók!

.