Sokcsok blogja

Gyökerek!

Az eredet, bölcső!

Ahol még minden,

Ártatlant szülő!

Töprengek, gondolkodom,

Nincs nyugalmam,

Bevállalom.

Majomtól származtatom magam.

Akkor még, erjedő gyümölcs volt.

Egyetlen bódulatom.

Füstöt sem szívtam mellre.

Cigit gyújtva, nap hevén!

Lelkem, ártatlan fényben,

Rendünk a közel azonos érték.

Nem bomlasztott még pap sem kántált.

Minden, fogható, mint csodánk.

Államformánk, egyetértésben,

Banánköztársaság.

Ott, a fán fent.

Ellenség alig akadt.

Reggelente ébresztőn,

Vekker helyett,

 Kígyó csörgött.

Csak néztük, hogy lent,

A jaguár épp elszelel.

2018.06.10.

Sokcsók”!