Sokcsok blogja

 

Kellemként!

Időd, végtelen”Zsó”!

Sok lehet még.

Míg lelked, dalaidban tombol.

Míg dúdolod kedvenceid,

Túl jutsz minden gondodon.

Ahogyan, magamon érzem.

Bár, nekem a sok is kevés.

Már több emlék teher vállamon,

Annyi van belőle.

S, ha még, lesz annyi évem,

Nem tudom, hova pakolom?

Emlékeimen túl kellett lépnem.

Léptem hatalmasat, nagyot!

A32 vélt évemen bőven túl,

 és , megvagyok.

Melyik lehetek, nem tudom,

De három féle, túl élhet mindenen.

A ”Zsó”, a gonosz és a jó!

„Zsó”, biztosan nem vagyok,

De a maradék kettő még lehetek!

Tehát, a maradék maradok.

Ha maradok oly mindegy melyik,

Csak lábon, bírjam!

Igen, neked írtam,

Mert benne vagy, szürkémben.

Bele fúrtad, mélyen magad.

Hogy a ”Robert Plant” tüze égessen!

Talán, ismerem titkod.

És, szépséged belülről fakad!

2018.06.17.

„Sokcsók”!

 

 

Kávéd újra kell melegítened, itt van előttem!

Sajátom már eltűntettem.

És itt vagy te, szépséges tündérem!

A sorok mögött, kibertérben.

Mikor nincs a képben semmi más, csak te,

Szépségem,  

Alaposan Kivesézlek,

Néha már, szemtelennek tartom gondolataim közben,

Mert azok vannak, és nem kevesen,

Már olyan vagy itt gépemen,

Akit mindig ismertem,

De, hogy lehet?

Nem találkoztunk még!

 Vagy igen?

Ilyent nem felejtenék, tehát lehetetlen!

2019.10.25.

„Sokcsók”!

 

   

 

 Kacagj szél boldogan!

       Jajgatnak tőled bokrok,

Tehetetlenül jajgatnak!

Fák és virágok.

 Azt kérdik,

 

Ők, nem lehetnek boldogok?

Mert kacagva úrként dúl a szél.

      Egyre csak duruzsol,

     Semmit nem kímél.

      Útját, nem állhatja semmi,

 

A tehetetlen, mit remél?

Meghajolnak, kínjuktól teszik már!

Hajolnak, erejük kevés.

Nem tudnak mást.

Nem bírnak esetlenek!

     

     A paraszt, vetett már boldog,

     Búza helyett, tán szelet,

     Mert keverte a magot!

     Belőlünk is vihar fakad őszre?

     Ő takarít utánunk?

   

    Özön lesz a hulladék.

    Ha egymást is szekáljuk!

    Házasságunk, egy repedt fazék.

     Mostanig bírtuk, kitartottunk.

     Fogadtuk, hogy együtt majd a rosszban és jóban.

   

     A paraszt én vagyok.

     Nem jajgatok akkor sem!

     Vágy fakasztott, tudom!

     Te lettél a szelem

      Belőlünk is vihar fakad őszre?

   

 

 

Ő takarít utánunk?

.A jót  előzve rossz , hamarabb , célba ért!

Megtettünk mindent, hol a fogadalmunk?

Talán igen, mostanra üres az a fazék?

Minden folyt a repedésen?

 

 Megunni lehet banánt is!

Erről kérdezni a majmot kell!

Miként bírják, harminc évig?

Állatvilág még tudja, egyedül nem kóser!

 Nézem a filmet róluk,

 

 A párok tisztelik egymást!

 A majmok álatok!

 De így már butaság.

 Nekünk a sors észt ugyan mire adott,

 Hallom a szél kacag.

 

  Nevet rajtunk.

  Persze, mi emberek tudunk rombolni.

  Egymással még valahogy elbánunk.

 Mi egymásért lettünk, ezt illik tudni!

 Kacagj szél, fújd szét a világban!

 

 Bírtuk bő hat évig!

Nem maradt több türelem.

Üres fazék alatt a tűz már alszik?

Talán csak kis levegő kell,

Hogy újra éledni lássuk.

 

 

2016.08.11.

Sokcsók!

 

 

 

 

 

 

                                       

Köszönet, mert vagytok!

 

Azért, hogy éltek,

Mert én, tán halott vagyok.

Mindattól, mit az életben látok!

Elvagyok itt köztetek!

Nagyon sok embert

Verseiből kedvelek

És szívvel szeretek!

Ne haragudjatok , de a karácsonyi

2-3 sorosokhoz nem írok semmit,

Mindenkinek, Boldog karácsonyt kívánok!

2019.12.21.

''Sokcsók''!

Napkitörés!

Nem egyszerűn nő vagy,

Hatalmas enne, tévedés!

Alul értékelted magad!

Mert nem vagy egyéb,

Mint napkitörés, galaxisban

Bolygók, tejutak és az élet.

Mik érted pusztulnak,

Hoznak sűrű sötétséget.

Milliárd éveket várunk,

Míg rendezi sorait.

Lesz megint bolygónk.

Honnan már tömegek figyelik,

Ahogy új, hold felragyog.

Egy nap derengésében.

Hogy első éjszakáján.

Milliárd csillag ölén,

Sarlóját, csodálják!

Lássák, ezüstös fényét.

Ahogy a mindenség

Egésszé válik megint.

Ha kell, örökkön örökké!

Ha szemed előre tekint

A végtelen űr felé.

Az ismeretlen elmédben feszeng.

2018.02.14.

„Sokcsók”!