Sokcsok blogja

 

Minden körülöttünk észlelt folyamat összessége.

A tudat, mint ember milliárd.

Milliárd tudat, milliárdnyi észlelése.

Nem pendülnek egy húron,

Fejlődésük közben, mind más és más

Meghatározó behatások érték.

Mind másképp értékelünk.

Egyesek szerint, hozzánk hasonlót keressünk,

Míg mások azt vallják, ha kiegészít minket,

jó, csak az lehet nekünk.

De még, nem számoltunk a közösséggel,

Melyikben aktuálisan létezünk.      

Mert minden, ráhatás, befolyás.

A gondolat, nem önálló!

Embernek múltja van és lehet jövője!

Mert nő a mesterséges értelem szerepe.

Ami értékel minden észlelést,

A döntést, Optimálissá teszi.

Az ember kezéből, azt kiveszi.

Mert különbözünk,

Ugyanarról, másképpen ítélünk.

De akad olyan, hogy pont a többség téved!

Jöhet hát, egy algoritmus!

Nem ítélkezem,

 Mert véleményem csak egy lehet.

De istent a múltban sem észleltem,

Hisz nevében dúlt és bukott a keresztes háború!

Nem volt egyéb, mint fajirtás!

Nos, szentek üdv nektek!

Döntök, és nem kelletek!

Inkább, pogány maradok,

És így máris van hitem,

Akié a döntés joga,

Az, az, isten és minden adott pillanatban.

A különbség köztünk nem csak testi,

Ma már, döntőbb az értelmi!

Ámen!

 

2018.05.21.

 

„Sokcsók”!

 

 

 

Tövis!

Tüskéje vagyok e világnak!

Vékony tűvel, folyton szurkál.

Néha csipesszel fülön ragad.

Még le tépi, cibál!

Csak rózsát álmodtam,

Bűnöm, mi más?

Álom, miért hibás?

Mikor, mindenem, hozzá.

Gyarlósággal teli, ez egy másvilág?

Add hát vissza, az enyém!

Mert gyűlöllek majd.

És, nem akarok veled élni.

Minden fájdalmad, nekem adtad már.

Elég volt, boldogságod nincs?

Olyat fukar kézzel adtál.

Bármi történik holnap,

Esküszöm, tökön ragadlak!

Akkor legyél legény!

Tűrj csendben, mint én!

2019.12.25.

„Sokcsók!”

 

Fordulj meg, Pali!

Nekem háttal állsz!

Lásd, szavaid,

Szemed közé, döföm!

 

Mint éles fegyverim!

Hátadba miért döfném?

Nem vagyok gaz, mint te, Pali!

Bennem, igazság, gerincén.

Téged talál, szemed közin!

Majd fütyöld jó hangosan!

Fütyöld a vakpalit!

 

2019.09.13.

 

„Sokcsók”!

 

 

Gyökerek!

Az eredet, bölcső!

Ahol még minden,

Ártatlant szülő!

Töprengek, gondolkodom,

Nincs nyugalmam,

Bevállalom.

Majomtól származtatom magam.

Akkor még, erjedő gyümölcs volt.

Egyetlen bódulatom.

Füstöt sem szívtam mellre.

Cigit gyújtva, nap hevén!

Lelkem, ártatlan fényben,

Rendünk a közel azonos érték.

Nem bomlasztott még pap sem kántált.

Minden, fogható, mint csodánk.

Államformánk, egyetértésben,

Banánköztársaság.

Ott, a fán fent.

Ellenség alig akadt.

Reggelente ébresztőn,

Vekker helyett,

 Kígyó csörgött.

Csak néztük, hogy lent,

A jaguár épp elszelel.

2018.06.10.

Sokcsók”!

 

Mostoha lelkem

Betyár egy szó,

Szeretlek!

A bujdosó,

Elhagyott szavam,

 

Gazdája nincs.

Bujdosik a szóval!

Lakcímük, csak annyi,

Nád közt, mocsárban.

Tiszán túl valahol.

 

Rabsicok , ők orzók!

 Egymással szemben,

A suttyók.

Szerelem, érte.

 

Ő, azért!

Betyárok.

Ugyan miért,

Más nem jutott?

Hiánya, győzött.

 

 

 

 

Akarom és kell!

Háborús csatlósok.

Hős vezérek,

Már tábornokok.

Dúl, a háború,

 

Gázol, minden jajon.

Élőt, nem kímél,

És a zsarnok,

Vérszomjas kedvét,

Ékes kupából.

 

Borral öblíti.

Támadás!

A bor, száján fröccseni!

Addig tart a vérontás,

 Míg az utolsó kézben,

 

Főt hajt, fehér lobogó.

Lángolva, ontott véren.

 

Széltelenül, legyőzötten.

Remény csak ott,

Hol, semmi értelem!

Vércsend a bigott!

S másnap, virrad!

Szolgaként ébred!

Újra zsarnoka.

Kedvén, kényére.

Őt szolgálva.

Elméje hadakozik,

 

Birkának áll, a sorba!

Várja megint,

A parazsat.

Szenvedi addig,

Újra zsarnokát.

 

Szikrára vár.

Reménykedik,

Érik a lázadás!

Minden zászló és cím,

Újra éleszti magát!

2018.10.10.

„Sokcsók!”