Sokcsok blogja

Elhagytak, szavaim!

Nincsen más,

Mint,

Remegőn kíváncsiság!

Kifogyhatatlan kérdéseim.

 

Szívembe hasít!

Jajjal kiált.

Szépségedért, mind!

Lelkes dobbanás.

 

Nem ülnek bennem,

Fájdalmasan korbács!

Érdeklődésem,

Tán kiköpött férfi vágy?

 

2019.12.29.

„Sokcsók”!

 

 

Kellemként!

Időd, végtelen”Zsó”!

Sok lehet még.

Míg lelked, dalaidban tombol.

Míg dúdolod kedvenceid,

Túl jutsz minden gondodon.

Ahogyan, magamon érzem.

Bár, nekem a sok is kevés.

Már több emlék teher vállamon,

Annyi van belőle.

S, ha még, lesz annyi évem,

Nem tudom, hova pakolom?

Emlékeimen túl kellett lépnem.

Léptem hatalmasat, nagyot!

A32 vélt évemen bőven túl,

 és , megvagyok.

Melyik lehetek, nem tudom,

De három féle, túl élhet mindenen.

A ”Zsó”, a gonosz és a jó!

„Zsó”, biztosan nem vagyok,

De a maradék kettő még lehetek!

Tehát, a maradék maradok.

Ha maradok oly mindegy melyik,

Csak lábon, bírjam!

Igen, neked írtam,

Mert benne vagy, szürkémben.

Bele fúrtad, mélyen magad.

Hogy a ”Robert Plant” tüze égessen!

Talán, ismerem titkod.

És, szépséged belülről fakad!

2018.06.17.

„Sokcsók”!

 

 

Vasolyám!

Szöveg:

 

Vasolyám!

, Nagyon kellemes bennem, az ásítozó oroszlán.

Jó érzésekkel, tölt fel!

Miktől, akkumulátorom, duzzad , túltöltött már!.

Kellesz nekem, mint korty víz, a sivatag hevén,

Pár hetes vándorlás után.

Ez így jól van, míg rám ront a sivár dombok mögül egy féktelen érzés.

Mitől éhségem veled oltanám!

Előbb kóstolgatlak csak,

Míg eljön az ideje, hogy egészben bekapjalak!

Kántálást hallok, dobokkal fülemben,

Lelkem mélyéből, és meglepett,

Mert úgy tudtam, már rég halott.

Dobokra ropják a tűz körül törzsi vadászok, táncukat,

Mert holnap indulnak,

Az oroszlánra vadászni .

Lassan, bujkálni indulok.

Sietek, eltűnni!

 

 

 

Pedig csak vasolyámra gondolok!

Tetszik a fotón, kutyusod!

De a kutya úristenit!

Gazdija jobban!

Ölelnélek, szorosan.

Sokat gondolok rád,

 

És hasonlítom

Régebbi magam, hozzád,

Ahhoz, eleget írtál,

Úgy gondoltam, mint te,

De ki nőttem, az ember bűneit.

Beláttam, ha kell, hát változik.

A túlélés érdekében,

A legjobb úton jár.

Isten kapta tőlem a jussát,

Hazug és gonosz, kitaszítottam!

Mostohán élvezheti, tiltott paradicsomát!

 

 

 

2019.03.23.

"Sokcsók"!

 

 

 

 

Intellektuális!

Lelked,jól látom,

Hogy agyadból bújik.

Virágot suttog  szádból,

 Múltad, halálos, termését,

    

 Fülemben hallom,

 Nekem szánja.

Bizsereg mellkasom.

Többször mély a sóhaj.

Ebből szerelem lesz!

 

Dobol agyam.

Talán, kivárom,

Nyelek nagyokat!

De nem bánom.

Pulzusom kalapál,

 

Még bánt valami,

Már tudom.

Mert hiányzik!

Elbukott fogadalom.

Újat  teszek!

Megtartom!

 

 

 

A nőm,

Nejem volt a barátom.

Az esendőm!

S, veszett fejsze a nyelétől!

Néhány forró ölelésért.

 

Valami intellektuális.

Mámoros kötelékért.

  Mitől lelkem vérzik. ,

Több sebből még!

Szenvedni óhajt, bolond.

 

Kedvezek neki,

  Vérében fagyjon!.

 

 

 

2016.04.05.

Sokcsók!